Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához

138 DK. HOVÁNYI GYULA : ADALÉK A VÉGSZÜKSÉG JOGÁHOZ eleget nem tehetünk. De az embernek nincs joga a kísértést mentségnek nyilvánitani, bár önmaga el is bukott volna alatta. Ezen argumentumokra czáfolatunkat röviden a következőkbe foglaljuk : a Azt készséggel elismerjük, hogy a jog és erkölcs teljes szétválasztása végzetszerű következményekre vezetne. De nem igazolt következtetésnek tartjuk, ha az angol biróság azt állítja, hogy a szükségállapotban elkövetett emberölés büntetlensége a jog és erkölcs ily absolut szétválasztását vonja maga után. Mert az voltakép csak a jog és erkölcs részleges szétválasztását eredményezi. Ez pedig a büntetőjog terén épen nem szokatlan. Hisz köztudomású, hogy a jelen esethez hasonló szétválasztás a vis compulsiva esetében is történik, sőt mi több, nemcsak számos erkölcstelen cselekményt nem büntet a törvényhozó, hanem büntetéssel fenyít számos oly cselekményt is, melyek nyilván nem erkölcsellenesek. b) Elismeri maga az angol biróság, hogy általán szólva az ember kötelessége az önfentartás. Mi tovább megyünk : nemcsak kötelesség, hanem életösztön. Es bár igaz, hogy néha az önfentartásnál szentebb kötelesség az önfeláldozás; de ez önfeláldozást csak akkor helyeseljük, mi több, bámuljuk, ha egy magasztos eszmeért, az élet rendkívüli pillanataiban történik. De e hősöknek, martyroknak a magasztos eszme iránti lelkes önfeláldozásából szabályt állítani fel, következtetést vonni le a mindennapi egyszerű emberek magatartására, ez véleményem szerint az önfeláldozás elvének nem indokolt kiterjesztése. c) A Megváltó magasztos példájára való hivatkozás még inkább erősiti fölfogásunk helyességét; mert annak utánzását várni a közönséges halandótól, mit az Isten-ember az emberiségért tőn, még illusiónak is merész, hát még bűntető-törvény sanctionálta jogelvnek! d) Azon állítást, hogy a szükségállapotban elkövetett emberölés büntetlenségének megengedése törvényes köntöst nyújtana a féknélküli szenvedélynek és ennélfogva veszélyes az államra, fényesen czáfolja Franczia-, Németország és hazánk példája, hol el van ismerve és még sem hoz veszélyt az államra. é) Nem tudom megérteni, miért kellene a törvényben, mely az emberek egymás közötti érintkezését szabályozza, oly elveket kitűzni, melyekről előre tudjuk, hogy azoknak magunk sem tehetünk eleget. Ha a gyarló ember a másik gyarló emberben olyat nem akar mentségül elfogadni, a minek tudja, hogy maga is alá van vetve, az ilyen magatartás — emberfölötti. Jobb, emberiesebb Terentiussal tartanunk: Homo sum, nil humani a me alienum puto.