Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Adalék a végszükség jogához

ADALÉK A VÉGSZÜKSÉG JOGÁHOZ Dudley, Stephens és Brooks a következő napokon Parker testéből táplálkoztak. A 24. napon egy német hajó, a »Montezuma«, fölvette őket. Igaz, hogy a véres tett nyomai szemlélhetők voltak a csolnakban, de az is való, hogy egyikük sem tiltkolta el a történteket. A Montezuma Falmouthba hozta őket. Ügyüket 1884. november hó 6-án tárgyalták az Exeter Assizes előtt. A jury special verdictet hozott és a koronához kegyelemre ajánlotta őket t. i. »upon the whole matter, the prisoners were and are guilty of murder : the jury are ignorant, and refer to the Court«. (Az egész dolog iránt: vájjon vádlottak gyilkosok-e vagy sem, a jury nincs tisztában és a hiróságra hagyja.) Ennélfogva az ügy a Queen's Bench Division elé került. 1884. deczember hó 9-én a legfőbb büntető bíróság Dudley kapitányt és Stephens kormányost bűnösöknek mondotta a gyilkosság bűntettében és halálra Ítélte. De a bíróság is egyhangúlag hozzájárult a jury kegyelmet kérő ajánlásához. Ismervén az esetet és az angol bíróság ítéletét, lássuk a bíróság érveit. Ezek két osztályba sorozhatok: a\ oly hires angol irók véleményei, kiknek fölfogása az angol jog szempontjából elhatározó befolyású az angol bíróság ítélet-hozatalára ; b) általános jelentőségű érvek. A mi az első csoportbeli érveket illeti: reánk nézve a Bracton, Lord Hale vagy Sir Michel Eoster müveiből merített érvek ép oly jogtudós-vélemény számba jönnek, mint a Puffendorf-ok, Lord Bacon-ok ellentétes véleményei. Ha tehát e speciális angol tekintélyek müveiből merített, az angol bíróra nézve kötelező érvek elsőbbségétől eltekintünk, az ítélet indoklására a következő általános jelentőségű érvek jöhetnek figyelembe : d) A jog és erkölcs teljes szétválasztása végzetszerű következményekre vezetne és ily szétválasztás állna elő, ha ez esetben a gyilkosságra való kísértés a törvény erejénél fogva absolut mentségül szolgálna. b) Az életföntartás általán szólva kötelesség, de nyilvánvalóbb, magasabb kötelesség annak föláldozása . . . . e (magasabb) kötelességek nem a föntartás, hanem a másokért való föláldozás erkölcsi szükségességét rójják az emberre. c) Keresztény államban elég azon példára emlékeznünk, melyet hogy követünk, valljuk. d) Az ily elv, egyszer megengedve, a féknélküli szenvedély és kegyetlen bűntett törvényes köntöse lenne. é) Kénytelenek vagyunk gyakran oly elveket állítani fel, melyeket magunk nem érhetünk el és oly szabályokat hozni, melyeknek magunk