Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

TÜRVÉNYK. TERVEZETÉNEK A KÖTELMI JOGOT TÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 125 az érintett esetben egész bérét követelheti, a munkaadó csak annyiban lévén levonásokra jogosítva, a mennyiben a kialkudott munkabérrel a munkásnak most elmaradt kiadásai itt voltak fedezendők, vagy a mennyiben ez igénybe nem vett munkaerejét, képességét időközben más módon értékesítette (1. a 488. §-ra tett észrevételemet). 539. §. Az idézett 530. §. helyett 531. §. teendő. 541. §. A munkaadó által viselendő kár sok esetben csakis abban állván, hogy a kialkudott munkabért stb. a mü megsemmisülése daczára megfizetni tartozik, a második bekezdésben »a ki egyuttal« szavakkal kezdődő mondat, mint merőben felesleges törölhető. Az 547. §. mostani szerkezetében azt fejezi ki, hogy a munkavállaló az összes itt érintett esetekben, tehát pl. akkor is követelheti a felmondási időre járó munkabért, ha a munkabéri viszony az ő hűtlen eljárása miatt bontatott fel; pedig a tervező nyilván csak azt akarhatta mondani, hogy a munkást ily igény »e gyedül az utolsó helyen említett esetben (betegsége), ez esetben is csak akkor illeti, ha ....« 548. §. Aggályos újításnak tartom azon rendelkezést, hogy a locator • operarum (pl. cseléd, iparossegéd, magánhivatalnok) házasságkötés esetében a bérszolgálati viszonyt feltétlenül, sőt felmondás nélkül, tehát rögtön, megszüntetheti. Még cselédrendtartásunk is (1876: XIII. t.-cz.) a cselédnek házasulás esetére, nézetem szerint, igen helyesen csak tetemes megszorításokkal (»ha a cseléd házasság által önállóságra tehetne szert, melyre a szolgálati idő betöltése esetén nem lehetne kilátása« : 5 1. §. és csak a rendes felmondási idő — 2 hó, 6 hét, 15 nap, 61., 66., 67. §§. —: eltelte után engedi meg a szolgálat időelőtti elhagyását. Az 547. és 548. §§, ha lényeges változtatások nélkül találnak törvényerőre emeltetni, a locatio operarum és 1. c. operis-nek a fejezetben történt egybefoglalása mondhatnám összeolvasztása és a tervezetnek fentebb kifogásolt terminológiája folytán, bizonyára a pereknek kiapadhatatlan forrásaivá leendnek; mert akárhányszor valamely mű megrendelője vagy elvállalója a szerződési viszony fentartását magára nézve bármi okból hátrányosnak itélendi, hivatkozással az ezen §§-ban tárgyalt esetek valamelyikére, a szerződés felbontását fogja követelni és a másik fél hiába fog az 549. §. rendelkezésével védekezni; hiába fogja vitatni, hogy ennek értei-