Magyar igazságügy, 1885 (12. évfolyam, 23. kötet 1-6. szám - 24. kötet 1-6. szám)

1885/23 / 2. szám - Észrevételek a magyar magánjogi törvénykönyv tervezetének a kötelmi jogot tárgyazó [tárgyaló?] részére

126 DR. BIERMANN MIHÁLY : ÉSZREVÉTELEK A MAGYAR MAGÁNJOGI mében a locatio conductio operis egyoldalú felbontásának egyetlen egy esetben van. helye; felperes sikerrel utasitandja vissza ezen ellenvetést, kimutatván a tervezet rendszeréből és az 547. és 548. §§. minden kételyt kizáró szövegezéséből, hogy ezen §§. az egyoldalú visszalépést a munkabéri szerződés összes alfajaira vonatkozólag szabályozzák, és hogy az 549. §., mely a locatio cond. operis bizonyos alfajánál a viszony egyoldalú megszüntetését, az ama §§-ban felsoroltakon kivül még egy különös okból is megengedi, egyszerűen kiegészítése a nevezett §§-nak. 552. §. 1. p. Jóllehet a díjkitűzést (a németek »Auslobung«ját), Siegel (»Das Versprechen als Verpíiichtungsgrund ím heut. Recht.« Berlin, 1873), Unger »Das Verspr. als Verpflichtungsgrund«, Grünhut folyóiratában I. k.), Brinz (Pandekten 248. § 45. j.) nézetében osztozva, kötelező egyoldalú ígéretnek tartom, mégis tekintettel arra, hogy mivolta a tudományban még vitás, és hogy a modern törvénykönyek és tervezetek túlnyomólag szerződésnek nevezik (Porosz Landrecht I. 11. cz. 988. s k. §§; baj 753., dr. 681 ; a szász 771. egyoldalú ígéretnek tekinti) : nem hibáztathatom a tervezőt, ki szerződés gyanánt tárgyalja. Azonban igenis kifogást kell tennem az ellen, hogy mintegy a munkabéri szerződés alfaja gyanánt mutatja be a díjkitűzést, és az amarra vonatkozó határozatokat mondja reá alkalmazandóknak; kifogásolnom kell ezen eljárást nem csak elméleti szempontból, de gyakorlati tekintetekből is; mert még megeshetik, hogy valamely felhívó, támaszkodva az 552. § rendelkezésére, olyan személytől, kiről tudja, hogy a pályázatban résztvenni szándékozott (ki pl. ebbeli szándékát tudatva, tőle bizonyos részlétek iránt bővebb felvilágosítást kért) a pályázati mű szállítását vagy nemteljesités esetére kára megtérítését követelendi. Viszont feltétlenül helyeslem, hogy a felhívásnak (a Landrecht és dr. által megszorításokkal, a szász és baj. által korlátlanul megengedett) visszavonása tervezetünknek szóban levő rendelkezése által végkép ki van zárva; ezen eredmény azonban a díjkitűzésnek megfelelőbb tárgyalása mellett is elérhető. Nézetem szerint a díjkitűzésre vonatkozó szabvány külön fejezetszelvénybe állítandó vagy legalább ezen szelvénynek végén külön §-ba foglalandó, az illető §-ba pedig az 552. § 1. pontját venném fel a következő toldattal: »tartozik az ígért árt vagy jutalmat megfizetni annak, ki a felhívásnak megfelelőleg a pályázati művet szállította, a szolgáltatást teljesítette.«