Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

io KOVÁTS GYUI.A még a mostani országgyűlés tartama alatti előterjesztésétől elállott. A többség — miután az indítványozó csak az elvnél maradt meg — az indítványt elfogadta. A kormány ezen határozati javaslat irányában egészen tartózkodó állást foglalt. Különben azt a Szilágyi javaslatával szemben is tanúsította. Másnap Szilágyit a közvélemény előtt azzal vádolták, hogy a liberalismust elhagyta. A törvényjavaslat részleteinek vitatása kisebb érdeklődés mellett folyt. Pedig a jó törvényalkotás érdeke azt követelte volna, hogy a részletek alaposan fontolóra vétessenek. Már az igazságügyi bizottság is igen lanyhán vette a részleteket. Alig változtatott a kormány javaslatán. A legfontosabb változtatás, helyesebben kiegészítés, arra vonatkozik, hogy az újfajta vegyes házasságból származandó gyermekek mely vallást kövessenek. A kormány javaslata a gyermekek felől nem intézkedett. Agyonhallgatta a kérdést bizonyára azért, hogy a törvényjavaslat hajótörést ne szenvedjen. A kérdésnél az egész törvényjavaslat törékeny volta igen felötlő. Mert lássuk csak, hogy mint állott volna a kérdés, ha agyonhallgatva marad. Sokan azt hitték, talán magok azok, kik a törvényjavaslatot alkották vagy erre befolytak, hogy törvényes intézkedés hiányában az 1868. LIII. t.-czikknek azon szakasza fog tért foglalni, mely a vegyes házasságokból származó gyermekeket nemök szerint osztja meg, a fiukat az apa, a leányokat az anya vallásának juttatva. Pedig a szorgosabb kutatás más eredményre jutott volna. A keresztény és zsidó közötti házasság esetében, a minek fenállása a mai jog mellett is lehetséges akkor, a midőn az egyik zsidó házastársból keresztény lesz, a gyermekek vallására nézve az a szabály, hogy a gyermekeknek keresztényekké kell lenni. A szabály eredetét ex Condlio Toletano veszi s Gratian decretumában tétetett átalános kötelező erejűvé a c. X. Causa XXVIII. Quaest. I. által: Judaei qui Christianas mulieres in conjugio habent, admoneantur ab episcopo civitatis ipsius, ut si cum eis permanere cupiunt, Christiani efficiantur. Ouod si admoniti noluerint, separentur, quia non potest in eius permanere coniunctione, quae jam in Christianam translata est fidem. Filii autem qui ex talibus nati existunt, fidem atque conditionem matris sequantur. Similiter et hi qui procreati sunt de infidelibus mulieribus et fidelibus viris, Christianam sequantur religionem, non ludaicam superstitionem.