Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

A HÁZASSÁGI JAVASLAT A TÖRVÉNYHOZÁS ELŐTT Ennek tökéletesen megfelelő, midőn nálunk az 1775. évi május 31-én kelt királyi resolutio azt rendelte, hogy a zsidóságban maradt atya akarata ellenére is a keresztény hitre áttért anya, a gyermekeket magával a keresztény hitre átviszi. Az elv, hogy minden gyermek keresztény legyen, érvényesült volna az újfajta házasságokban is, ha annál maradnak, hogy a gyermekek vallására nézve törvényes intézkedést nem tesznek. Törvényes intézkedés hiányában az analógia legis azt követelte volna, hogy minden gyermek keresztény legyen és pedig annyival inkább, mert az újonnan előállandott eset nem csak analóg, de olyan, melynél több joggal lehetett volna a gyermekeket a kereszténységnek követelni mint akkor, midőn a házasság csak később lett vegyessé s a gyermekek még nem-vegyes házasságban születtek. A sexus sexumot alkalmazni azért lett volna bajos, mertezabevett keresztény vallásfelekezetekre szól. Az 1868. évi LIII. tczikk szorosan körül van határolva. A Gratian decretumában fellelhető szabálynak kellett volna érvényesülni, ha a mi leendő törvényünk a gyermekek vallása dolgában nem intézkedett volna. Gratian decretuma nálunk recipiált jogforrás. A keresztelésnek meg vannak a maga jogi elvei s ezek között a decretumban foglalt tételes elv (c. 10. C. 28. qu. 1.) Azt ne mondja senki, hogy egyházi jogot nem lehetne világi joggal elegyíteni. A különféle tételes szabályok, a mig csak fennállanak, ugy fogódznak össze, a mint tudnak. A tételes jog természetében rejlő, hogy minden ürt betölteni igyekszik. A kétféle jog elegyítésének, elegyülésének polgári házasság mellett a külföldön is vannak példái, de példája van — mint majd látni fogjuk — a külföldön kötendő polgári házasság szabályozásánál a jelen törvényjavaslatban is. És aztán a keresztény és nem keresztény közötti házasságból származott gyermekek keresztényi voltára vonatkozó elv, Gratian e tekintetbeni intézkedése illetőleg a keresztség közösségénél fogva valamennyi keresztény felekezet jogi életében elismerésre jutott volna. A hézag teljesen be lett volna töltve. A törvény szerint keresztény félnek zsidóval való házassága lett volna az előtérbe állítva, a mi nem is lehet máskép, mihelyt nincs oly házassági reform létesítve, mely a felek vallási állását egészen elenyészted. A törvény az adott magyarázatnak kedvezett volna. Bizony ha azokat a nehézségeket tekintjük, melyekbe a törvényjavaslat ütközik, a kormány törvényjavaslatának hallgatása a kérdés felől aranynyá válhatott volna s talán bizony már lehetne keresztény-zsidó házasságunk.