Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

No DR. TIMON ÁKOS jogukat, szigorúbban ellenőrzik a vidéki papságot és a népet, mint azt a püspökök tehetnék, mert ők közelebb állanak kerületükhöz, az érint­kezés köztük és a vidéki papság valamint a nép közt közvetlenebb és intensivebb. Valamint azelőtt a püspöknek, ugy most az archidiakonoknak íratik elő, hogy kerületük (archidiaconatus) egyházait évenkint meg­látogassák. 18 Ok szedik a cathedraticumot, de nekik is szólnak mind­azon tilalmak és korlátoló határozatok, melyek oda irányulnak, hogy a visitatio gyorsan, kevés kísérettel, a papság és nép túlzott megterhelése nélkül eszközöltessék. A püspöki visitatio, mely ezen korszakban az archidiakonokéval párhuzamos, egészen más jelentőséggel bir, mint azelőtt. A püspöki visitatio már csak magasabb egyházkormányzati actus, melynek feladata az egyházi életet ezen magasabb kormányzat szempontjából ellenőrizni, tehát csak a főfelügyeletet gyakorolni. És habár a püspökök évenkinti visitatiója továbbra is előiratik, az egyházi élet szempontjából nincs többé arra szükség. A rendes egyházi kormányzat csak a bérmálás szentségének kiszolgáltatása végett igényli, hogy a püspök időnkint személyesen meglátogassa vidéki egyházait. 19 Ezen kivül csak rend­kívüli esetekben szükséges az, ha valahol az egyházi élet terén nagyobb zavarok merülnek fel, ha új templom szentelendő fel és igy tovább. A püspöki visifatiónak nem feladata többé a vidéki egyházak bel­életének és különösen a vidéki papságnak szigorú ellenőrzése a leg­apróbb részletekig, mert ezt az archidiakonok teljesitik. Az archidiakonok hatalmi túltörekvése, melynek basisát épen az önhatalmilag' gyakorolt visitationalis jog képezte, csakhamar erőteljes reactiót idéz elő a püspöki kar részéről. A püspökök helyettesek (officiales, vicarii generales) kirendelése által iparkodnak ellensúlyozni az archidia­konok nagyranőtt hatalmát, ily módon ellensúlyozzák különösen az archidiakpnok visitationalis jogát is.20 Lassankint a püspökség teljes győzelmet arat az archidiaconatus felett. A püspöki iurisdictióból elfoglalt jogosítványok egyenkint visszaszereztetnek, az archidiakonok önjogú ható­sága teljesen megszűnik. Az archidiaconatus puszta czímmé válik, és a mennyiben mégis egyházkormányzati jelentőséggel bir, azt a püspöki hatalomtól nyeri. Ezen fejlődési menetet, mely a XIV. századdal kez­dődik, a tridenti zsinat fejezi be. 18 C. 6. X. de off. arch. I. 23 : quatenus prohibeatis R. Cestrensi a'rchidia­cono, ne ad ecclesias sui archidiaconatus visitandas, nisi semel in anno accedat, nisi forte talis causa emerserit, propter quam ipsum oporteat praefatas ecclesias sáepius visitare. Lásd még c. 54. X. de elect. I. 6. 19 Conc. Wirzburgense an 1287 : Anno quolibet vei ad minus de biennio ad biennium visitare studeant confirmando confirmandos et corrigendo quae corri­gerida sunt. — Már Nagy Károly rendeletei különösen hangsúlyozzák a bérmálást, mint a püspöki visitatio egyik föczélját. Thomassin II. 756. 1. 20 Hinschius : Kirchenrecht II. 201. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents