Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám - A közjegyzői törvényjavaslathoz

74 SZEMLE Ha e közjegyzői kényszer czélja a szerzési okmányok aláírásainak valódiságát biztositani, ez nem lesz elérve. Az 1874. évi XXXV. törvényczikk életbelépte óta számtalan eset fordult elő, hogy a közjegyzők által a személyazonosság fülületességböl s félrevezettetve, valótlanul lett bizonyitva, tehát ezentúl is elő fog fordulni, mert ha valaki csalni akar, az megcsalja akár az ügyvédet akár a közjegyzőt. Sőt minthogy az 1874. XXXY. t. -cz. 92. §-a az aláirásnál tanut nem követel, két csaló a legnagyobb könnyűséggel irhat alá bármely okmányt épen a közjegyzőknél. E közjegyzői kényszer által nem lehet elérve azon czél sem, hogy a szerzési okmányok szakember kezén menjenek át, mert hiszen ha csak az aláirás hitelesitendő, a közjegyző ezt minden hibás, valótlan s bizton elutasitandó okmánynál is köteles megtenni,. a nélkül hogy magán az okmányon változtatna. Ámde igaz, hogy ily aláirás-hitelesités nagyon ritka lenne, mert a felek kényszeritve lévén egyszer okvetlen a közjegyzőhöz menni, misem természetesebb annál, hogy magát az okiratot is ott készittetnék, mert ügyvédet is közjegyzőt is fizetni senkinek sem lesz kedve. Czélszerütlen lenne ezen intézkedés, mert minden legkisebb szerződével a közjegyzőhöz kellene menni, holott a szerződés tárgyának csekélysége gyakran sem a mulasztást sem a fáradságot sem a költséget nem éri meg. Nyitramegyében péld. 6 közjegyző van, tehát 360, 000 ember 6 emberre lenne utalva, miből egy-egy közjegyzőre 60, 000 lélek esnék, holott megyénkben az 1882. évi kamarai jegyzék szerint 22 helyen 120 ügyvéd székel, s igy a nagy közönség kényelmes rendelkezésére áll huszszor annyi jogtudós. S ha még számba vesszük azon tényt, hogy a csekélyebb értékű ügyekben a községi jegyzők közreműködése is kielégítő lehet, akkor át kell látni, hogy a közjegyzői kényszer a nagy közönség méltatlan terheltetésével járna annyira, hogy e téren a forgalomnak gyakran rovására esnék, mert a sok járás-kelés és költség elriasztólag hatna. Czélszerűtlen az aláirás-hitelesitési kényszer még azért is, mert nem is tartozik a közjegyzői törvény keretébe. A telekkönyvi jogok szerzésének kérdése oly mélyen vág bele a magánjogba s a telekkönyvi és törvénykezési eljárásba, hogy az anyagi törvénykönyv előtt filius ante patrem lenne. Nálunk a magánjogi törvénykezés eddigi jogszokásai szerint ingatlan vagyont s z ó b e l i szerződés alapján is lehet szerezni, ennek ellenében tehát ugyszólván becsempészve állapittatnék meg egy ily fontos magánjogi elv a közjegyzői törvényben, holott a polgári törvénykönyv az erre kiküldött országos bizottságnak épen most és évek óta képezi munkálata tárgyát. Sokkal égetőbb kérdés a telekkönyvi ügyek bevezetését az ügyvédi szaktudomány ellenőrzésére bizni, mert annak, hogy a telekkönyvi hatóságnál számtalan beadvány e l u t a s i tt a t i k, oka bebizonyitottan nem egyéb mint az, hogy az okmányok s a kérvények illető része kontárok által készittetik, s ez által egyrészt a biróság haszontalanul vétetik igénybe, másrészt az illető felek vagyona van veszélynek kitéve, mert napjainkban ugyanazon ingatlanok többszöri eladása oly gyakori, hogy a telekkönyvi beadvány elutasitása rendesen újabb átruházásra c s á b i t j a az eladót. Abban van tehát ugy az értelmi mint anyagi garanczia, ha a szerzési okmányok felelős szakértők által készittetnek, vagy legalább birósági érvényesités végett általuk nyujtatnak be, ilyen felelős szakértő pedig az ügyvéd. Magyarország, melyről évszázadok szép hagyománya azt tartja, hogy par excellence jogászország, nem lehet oly igazságtalan, hogy megvesse az ügyvédi kaitönkremenetelének ágyát, mert tudnia kell, miszerint ezredéves történelmének legszebb lapjait nem csak a harczi dicsőségek, hanem ezekkel nemesen versenyezve a bölcs, szabadelvű és igazságos törvények is töltik be. Nemes czélokért küzdünk mi is ! S miután érezzük azt, hogy a felhozottakban az ügyvédi kar érdeke csak igen kicsinyes s harmadrangú a nagy közönség, vagyis ez által az állam érdekével szemben; miután továbbá kérkedés