Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

<s KOVÁTS GYULA egyház birói széke előtt is nem létezőnek fogna bizonyulni. Minek ennek a kieszközlésében a feleket korlátolni ? Ha az egyház kezök ügyére jár, nem kell akadályokat gördíteni. Az egyháznak módjában lenne a legsommásabban eljárni, miről abból az időből is van bizonyságunk, midőn a József császár pátense a katholikusok házassági ügyeit is szabályozta, fogva tartotta. Az egyház polgári kötelező erővel nem biró házassági bíráskodásának az óvása nemcsak a szükségből való házasságkötési formával hozható kapcsolatba, de akármelyik polgári házassági intézménynyel is. A facultativ polgári házasságkötési forma, melynek legfőbb elve a felek szabadsága, egyenesen reá volna utalva arra, hogy az egyházi házassági bíráskodást a háttérben megtartsa, ha ugyan a princípiumához hű akar maradni. Az átalánosan kötelező polgári házasságkötési forma látszik még az egyházi bíráskodási hatalmával a legmerevebb ellentétben lenni. De ez is csak látszat. Az átalánosan kötelező polgári házasságkötési forma mellett sem lehet az tilos dolog, hogy a házasságot kötő felek utóbb az egyház elé járuljanak. Hogy erre szóló tilalmat alkotott volna, idáig még egy állam se vitte. És ha az nincs tiltva, ugyan lássuk csak, mi történik ott világszerte az egyház előtt, mikor már a felek házasságukat a polgári hatóság előtt megkötötték. Hát bizony ott a házasságukat újra megkötik. Nem puszta áldásról van szó, ha ugyan nem tartjuk ép a protestáns egyházak eljárását szem előtt. A házasságkötés a legelejéről lesz kezdve. Erre a czélra az egyház előtt a házasságukat a felek már ép ugy előre hirdettették, mint a polgári hatóság előtt. És ezen az újólagos házasságkötésen nincs is mit csodálkozni. A házasuló felek mindjárt más jogi talajon állanak, mihelyt- az egyház elé jönnek. A viszonyok hatalma játszik itt, melyet még a legmesszebb menő törvényhozó is mindenha érintetlenül hagyott. Inkább eltűri azt, hogy a saját házasságkötési formája hazudtoltassék meg, a melynek meg volna az az ereje, hogy a házasságkötésnél mindent létesít, a miből természetesen csak annyi az igaz, a mennyit jogi hatalommal el lehet érni. Ezen túl az egyház terrénuma igen erős. Tehát mégis csak házasságkötésre kerül a sor, a mit az állam némán kénytelen tűrni. Már pedig ha ez igy van, ugy az egyházi bíráskodás iránt is illik némi türelmességet tanúsítani. Ez egyszerűen a következetesség dolga. Különben az állam a házasultakat sokszor az egyház közreműködéséből rekesztené ki, a mi a szabadságon ejtett nagy sérelemmé válhatnék, midőn