Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/22 / 3. szám

192 DR. ZSÖGÖD BENŐ tekintve, hogy annak megírásakor a törvény alig hogy életbelépett volt, természetesen nem is várható. Formulázott definitiót nem ád ; de ebben magában haladást nem láthatni ; mert bár ugy van, hogy Apáthy imént közölt meghatározása lényegileg idem per idem és magában véve közelebbi conclusióra nagyon is tág, de elvégre mint definitio lehetőségig kimerítő, emlékezetbe vésésre pedig alkalmatos. Kiválóan érdekes azonban Nagy Ferencz eszmemenete azon alapkérdés körül: hogy vájjon a magyar kereskedelmi törvény, a mikor az i. §-ban kereskedelmi ügyekről szól, minémű körét és határvonalait tartja szem előtt e fogalomnak, hogy kereskedelem? A magynr kereskedelmi törvény, keres ke delmi ügyekről szólva (i. §), kétségen felül e szónak átalános, közönséges értelméből indul ki. Am csakhogy ez értemény részleti vonatkozásaiban bizonytalan, ép ezért határvonalaiban tételes törvényenkint változó, s következéskép elvontan nehezen megmarkolható. Ezért szabad, sőt szükséges, hogy e kérdésnél a hazai törvényhez közelebb lépjünk, annak egyes intézkedései összegéből mintegy szellemére emelkedjünk, s igyen abstraháljuk magából a törvényből a támpontokat, a melyek segélyén e bizonytalanságban lehetőleg positiv irányt leljünk. Ilyenek: i. Hogy »a kereskedelmi törvény azon elvont elméleti felfogást, hogy a kereskedelem a javak forgalmának merő, azaz változatlan alakban való közvetítését jelenti, teljesen elejtette, s a természetbeni közvetítéssel egyenlőnek tekinti az oly közvetítést, melynek tárgya a közvetítő által átalakittatik, fel- vagy átdolgoztatik, azaz: mely az elvontan szem léit ipari tevékenységgel párosul.« Ez a k. t. 258. § 1. és 2. pontjai egészéből vont inductio. 2. Hogy a törvény nemcsak a javak forgalmának közvetítését — adásvevést — hanem az ezt »csak előkészítő, lehet s égésit ő, előmozdító és biztosító ügyletek bő 1« eredő viszonyokat is a kereskedelem ügykörébe esőnek tekinti. Alap : k. t. 258. § 4-J 5-> 259- § 2-> 3-> 4-> 5-> 7- — Es igy tovább a nyerészkedő szándék, iparszerüség, kis- és nagyobb ipar, szárazföldi és tengeri forgalom, ingó és ingatlan szempontjai körül lefejtett tájékoztató pontok. Ezen és más19 elvek szolgálhatnak, zárja be Nagy Ferencz, zsinórmértékül annak megbirálásánál, vájjon 19 Nagy Ferencz ugyanis a kereskedelem és ezzel a kereskedelmi ügyeknek teljes kimerítő meghatározását átalán nem tartja lehetőnek, mivelhogy maga a kereskedelmi törvény annak elzárt kerek egészként való felfogását nem tükrözi vissza. »Ezen feltevés magában foglalná azt, mond egyhelytt (129. § L), hogy a kereskedelmi törvény a kereskedelem határozott fogalmából indult ki, a mi azonban, mint azt már a kereskedelmi ügyeknél érintettük, nemcsak nem ösmerhető fel, de sőt épen ellenkezőleg a felsorolt ügyletek bizonyítják, hogy a kereskedelmi törvény a kereskedelemről határozott fogalmat nem alkotott magának, hanem csak egyes vezérelvek, de részben puszta czélszerűségi szempontok által vezetteté magát.«