Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/22 / 3. szám

KERESKEDELMI JOGUNK EGYNÉMELY ALAPFOGALMÁHOZ 191 mi sem világosabb, mint hogy az ez alá tartozó ügyek kereskedelmi ügyek 17. Atalában is, miután a hazai törvényhozás a kereskedelmi ügyek körének taxativ megállapítását mellőzte, e kör sokkal nyitottabb, semhogy amaz idegen törvények, maguk közt sem mindenben egyező, tételes határozmányaival betölthető lenne. Apáthy felsorolása is egyedül azért nem megtévesztő, mivel eléggé láttatja, hogy nem hazai jogot ád. Ez oka egyszersmind, ha emebből mérve pontjai feltűnően hézagosak, részben nehezen felfoghatók 18. Nagy Ferencz előadása a kereskedelmi ügyekről kitűnik kritikai szelleme és erősebben hazai felfogása által, a mi Apáthy müvétől, 15. pont. Hogy »az Ausztriában fennálló tengerjogi szabályok alkalmazása a magyar tengeri viszonyokban az 1878. évi XX. t.-cz. 6. czikkén alapul« (ugyanott 14. jegyz.), ez csak annyiban ösmerhetö el e törvényczikkröl (vám- és kereskedelmi szövetség Ausztriával1, a mennyiben az »egyforma tengeri magánjog« alkalmazását és annak minél előbbi »korszeríi átalakitását« stipulálja. Máskülönben a tengerjogi ügyekre vonatkozó előbbi törvények, szokások és rendeletek további érvényét az 1871. szept. 14. m. kir. ministerelnöki, igazságügyministeri és horvát báni egyetértőleges rendelet (a fiumei kir. tszék felállítása és hatósága tárgyában) II, §-a mondotta ki. Innentől a magyar tengerpartnak jogot természetesen nem Ausztria alkot. 17 Ez magából Apáthy müvéből másutt (2. §. 3. pont) kitűnik, a hol »a tengeri forgalomból eredő kereskedelmi ü gyeket« emlit. 18 Mindjárt az 1. pont — »mindazon jogviszonyok, melyek a kereskedelmi törvény által szabályozott ügyletekből erednek, legyenek ez utóbbiak akár absolut, akár relatív, akár praesumptiv természetüek« — belső dissonantiát mutat, a mennyiben a keresk. törvényben szabályozva oly ügyletek is vannak, a melyek nem szükségkép kereskedelmi ügyletek, s ekkor tehát sem absolut (k. t. 258.), sem relativ (k. t. 259., 260.), sem praesumptiv (k. t. 261.) természetűek. V. ö. Neumann I. köt. 35. 1., Nagy Ferencz 129. §. 4. jegyzet. Ez ügyletek főbbjeiből (társasági szerződés, kezesség, meghatalmazás, kereskedelmi utalványok) eredhető ügyek azonban a felsorolásban külön érintve vannak. — Hasonlóképen a 2. pont — »a társasági szerződésből eredő viszonyok, tehát azok, melyek a társasági szerződésből a társaság és ennek tagjai, továbbá az utóbbiak közt ugy a társaság tartama alatt, mint annak keletkezésekor és megszűnésekor származnak« — mindenekelőtt nem fedi a hozzá jegyzetben adott részletezést : »ide tartoznak egyrészről az igazgatóság és felügyelő bizottság kötelezettségeiből eredő jogviszonyok; másrészről azok, melyek a felszámolók és a társaság közt a felszámolásból keletkeznek.« Eltekintve ugyanis attól, hogy az igazgatóság és felügyelő bizottság kötelezettsége ir ő 1 szólni kevéssé lehet szabatos, a mennyiben az igazgatóság és felügyelő bizottságnak kötelességei vannak, kötelezettségei mint nem jogi személynek nincsenek, hanem ezek (péld. kártérítésre) az egyes igazgatósági tagokat terhelik, — az ily jogviszonyok : sem nem »a társaság és ennek tagjai«, sem nem »ez utóbbiak közt« fenforgó viszonyok. Más oldalról, miután a magyar kereskedelmi törvény részvénytársaságoknál és szövetkezeteknél társasági szerződés (Grundvertrag) helyett alapszabályról szól, az e társasági fajokhoz fűződő viszonyok »a társasági szerződésből eredő viszonyok* kategóriájával nagyon is elvontan vannak megjelölve. A részvénytársaság-alapitási ügyek pedig, a midőn t. i. még sem társaságról, sem tagokról, sőt társasági szerződésről sem lehet szólani, holott kétségkívül kereskedelmi ügyek (v. ö. keresk. elj. 6. § 4. pont), továbbá a részvények jogosulatlan kibocsátásából eredő viszonyok akibocsátó és harmadik közt (v. ö. keresk. elj. 6. §. 6. pont), — e meghatározás köréből épen kiesnek. Hézag továbbá a társas viszonyok körében az alkalmi egyesülések nem érintése (v. ö. keresk. eU- 6. §. 3. pont és Nagy Ferencz 57. §. 3. jegyz. j A kiskereskedői egyesülések (k. t. 5.) bel viszonyait is a kereskedelmi ügyek közé véltük volna sorozandóknak. Lásd alább X. 5. a). Legfőbb hiány Apáthy felsorolásában, hogy a k. törvényben nem érintett ügyeket példa vagy kérdésképen sem emlit. V. ö. alább II. 2.