Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/22 / 3. szám

i88 DR. ZSÖGÖD BENŐ I. A kereskedelmi jog kiterjedése. Ez a czíme Apáthy nagyérdemű könyvében az emiitett 22. paragraphusnak, mire mindjárt következik a definitio, mely azt mondja, hogy: »a magyar kereskedelmi jog kiterjed egyrészről a magyar korona egész területére, tehát magyar birodalmi törvénynek tekintendő; másrészről nemcsak a kereskedőkre, hanem a kereskedelmi társaságokra is kivétel nélkül alkalmazandó.* E tanítást incriminálá különösen az 1876-iki kritika, de monstrálvánannak »korlátolt voltát«, vagyis hogy a kereskedelmi jog nemcsak a kereskedőkre és kereskedelmi társaságokra, hanem egyaránt mindenkire kiterjed, a ki kereskedelmi jogi tényállásba jut, például kereskedelmi ügyletet köt. »A mágnás, pap, hivatalnok, ügyvéd, iparos, mezőgazda, napszámos, nemre korra való tekintet nélkül mindmegannyian alája esnek a kereskedelmi törvénynek.« Olyan e tanitás, úgymond, »mint az ösmeretes definitio, hogy a telekrendelet a házi- és földesurakra terjed ki, vagy a még ösmertebb, hogy az ember a — bárónál kezdődik.« Szerzőt a felhozott argumentumok nem győzték meg. Válaszában arra hivatkozik, hogy művének e paragraphusa, mint az alatta levő idézetek mutatják, nem czéloz egyebet, mint a kereskedelmi törvény 4. §-ának magyarázatát, s ekképen a kérdéses mondattal tehát mindenekelőtt azon tétel kifejtését, hogy a mi a kereskedőre áll, ugyanaz a kereskedelmi társaságokra is alkalmazandó ; utal egyebekben müvének •3., 4. és 10. 1 paragraphusaira, melyekből látható, mikép azt ő is tudja és művében elő is adja, a mit a kritika neki megmagyarázni kivánt, hogy t. i. a kereskedelmi jog nem csupán a kereskedőkre és kereskedelmi társaságokra terjed ki. E védvet a bírálat azután visszaforditá 2, a mennyiben igy tehát a könyv nemcsak téves, hanem önellentmondó dolgokat tanít s »a mi jó tanitás volna az egyik lapon, lerontja a következő lap ellenmondása.« Az összehasonlítás a két munka között e pont körül mindenekelőtt már a külső berendezés tekintetében nyújt figyelemre méltót. Apáthy művének egyik sajátja, hogy a midőn benne a kereskedelmi jog kiterjedéséről sehol másutt ex asse szó nincs, mint e 22. paragraphusban — a mely egyébként, ha csak czímfeliratát veszszük, igaz, megfelelőleg foglal helyet a mű Bevezetésében (1—23. §§) — mégis e paragraphus, mint szerző válasza felvilágosit, nem ezzel, hanem egy speciálisabb matériával, t. i. a k. t. 4. §-ának értelmezésével kivánt foglalkozni. Tényleg valóban legott az idézett kezelő mondat után átmegy a kereskedelmi társaságok üzlettárgyának, azután az állami kereskedelmi vállalatok, tovább a kiskereskedők (házaló, kufár, zsibárus stb.) és kiskereskedői 1 Alkalmasint toll- vagy sajtóhiba 11. helyett. 2 A kritika válasza (Králik Lajostól) olvasható M. I. V. köt. 163 166 11.