Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/22 / 3. szám

l86 MANOILOVICH E. A HÁZASSÁG-BONTÓ OKOK A KEL. KER. EGYHÁZBAN önkényesen, a halál és a házasságtörés egyházi okaiból származtatván le. Ezek a következők: a) az államhatalom elleni összeesküvés; b) ha egyik házastárs a másik házastárs élete ellen tör; A kánonok súlyos büntetéseket szabnak ezen esetekre, de a házasság felbontását nem. c) Magzatelhajtás. Kánonilage bűntett szintén nem bontó ok, de súlyosan büntetendő. d) Nősztehetetlenség. e) Őrültség. A keleti keresztény egyház kánonjai egyenesen tiltják a házasság felbontását az egyik házastárs elmebetegsége miatt. Különösen alexandriai Timotheus (15. kánon) a leghatározottabban kárhoztatja az ilyen felbontást. És valóban rendjén volna-e — kérdi szerzőnk — hogy az egyik házastárs épen akkor hagyja el a másikat, mikor ezt önhibáján kivül a legsúlyosabb szerencsétlenség éri? /^Kölcsönös engesztelhetlen gyűlölet. Ezen bontó okot nem ismerik sem a kánonok sem a görög-római jog, sőt még az egyes keleti keresztény egyházak particularis jogai sem. Az 1820. évi november 20-án kelt udvari kanczelláriai rendelet az. osztrák polgári törvénykönyv több más intézkedéseivel egyetemben kiterjesztette azt a keleti egyház keresztényeire is, s mint nem kánoni bontó ok anyagi érvényben van a karlóczai érsekség területén. A tudós szerző azon megjegyzéssel zárja be értekezését, hogy a tárgyat ily rövid iratban kimeríteni nem lehet, s utal »Keletí keresztény egyházjog« czím alatt közelebb megjelenendő nagyobb munkájára, melynek beható ismertetését fentartjuk magunknak.