Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/22 / 3. szám

A házasság-bontó okok a keleti keresztény egyházban. MANOILOVICH EMIL-töl. Radits Emil ur, theologiae doctor, a fentebbi czím alatt szerb nyelven nem rég nyilt levelet adott ki, melyben e kérdésről annyi érdekes és ismeretlen dolgot találunk, hogy szolgálatot vélünk tenni azon jogtudósainknak, kik a szerb nyelvet nem birják, ha a nevezett értekezés tartalmát magyarul is közzé teszszük. Rövid bevezetés után írónk azon észrevételt bocsátja előre, hogy az előtérbe nyomuló első kérdés az : Melyek azon házasságbontó okok, melyek a keleti keresztény egyházban teljes, azaz alaki és anyagi érvénynyel birnak ? Szerző a következő alaptételt állítja fel: »A házasság szentség, melyet ennélfogva kizárólag az egyház köt és bont; c i r c a hanc matériám tehát egyedül a z e g y h á z rendelkezései i r á n y a d ó k.« Az orthodox keresztény vallás szerint csak annak van általánosan kötelező) alaki és anyagi érvénye, a mit az egész egyház elfogadott. Az egyház összeségét annak nagy zsinata képviseli; ennek igértetett és adatott a csalhatatlan igazság, mert a szentlélek, ki az apostoloknak a Szentírást sugalmazta, sugalmazza a zsinatilag egybegyűlt atyák munkáját is. Ez dogmája a keleti keresztény egyháznak, melynek hatáskörébe a házasság, szentségi természeténél fogva, első sorban tartozik. Miből következik, hogy tévednek, a kik azt hiszik, hogy az országos törvényhozás hivatva volna az egyház területén házasság-bontó okokat felállítani. Az országos törvényhozás kötelezőleg intézkedhetik a házassági kötelékből származó vagyoni jogok körül; de a házasság kötése és felbontása — ugy a keleti keresztény egyház elvei mint általában a szentség helyes fogalma szerint — kizárólag az egyház dolga. Tény ugyan, hogy a byzantin uralkodók az u. n. görög-római jog utján nagy befolyást gyakoroltak a házasság-bontásra; de téves Magyar Igazságügy. 1884 XXII. 3. 13