Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám - Kétezer éves itélet. Hermias pere a Kr. e. 117. évből

66 SZEMLE rosszhiszemű csellel a fentemiitett elismerési okmányra hivatkozott. Az eladók kilenczen voltak; másrészt Horos és társai lakták és birták a házat. Az utóbbiak ellen kellett volna tehát előbb a keresetet indítani és akkor Horos és társai vagy azon kezdették volna, hogy az eladók elleu szavatossági keresetet érvényesitenek és azután megjelenvén a Hermias keresete elleni védekezés végett, az ellenük támasztott igénynyel elültettek volna, vagy pedig szavatosukat léptették volna a maguk helyébe, és azt kérték volna, hogy ellenükben, mint szavatoltak ellenében, a kereset leszállittassék.29 így valamennyi érdekelt fél tudomást nyert volna az ügyről és valamennyi a törvényszék elé idéztetett volna. Ezt kellett volna Hermiasnak tennie, ha jóhiszemű pert akart volna indítani, lisztelve az igazságot és a törvények rendelte utat követve, nem pedig helytelen eljárást választani, csalárdul alakoskodva. Valóban, mi sem teszi Hermias ellenfelei előtt kétségtelenné, hogy nem lépett összejátszó megállapodásra Lobaissal, kinek egymagának nem volt jogczíme az egész házra, mert csak a maga részét adta el, vagyis hét és fél könyöknek hetedrészét, s mert a felmutatott okmár nyok egyike szerint csak egy könyökhez volt joga. A fentebbi állítás igazolása végett új érvet merített a maga Hermias által előadott s azon perre vonatkozó tényekből, melyet állítólag Armais és Apollonius ellen folytatott. Hermias előadása szerint Apollonius Armaisnak oly terület egy részét adta el, melyet ő, Hermias, tulajdonának állit. íme, Hermias kijelentette, hogy kere: setét nem az eladó Apollonius ellen intézte, hanem a vevő és tényleges birtokos, Armais ellen. Armais a maga részéről szavatosnak idézte az eladó Apolloniust és maga helyébe léptette és így döntöttek Hermias kérelme fölött egy oly kereset tárgyában, mely eredetileg a vevő és birtokos Armais ellen szólt. A Lobais elismerése tehát teljesen értéktelen, s ez nem igazolhatja Horos és társainak birtokon kivül helyezését. A mi azon edictumot illeti, mely az ingatlanoknak a tulajdonos nevére való beírását rendeli, Dinon azt állította, hogy Hermiasnak nincs érdekében e rendelkezést igénybe venni, mert az ügyet folyamatba tevő okmányban magában elismerte, hogy Lobais, fivéreivel egyetemben eladta a házat Horosnak és Horos fivéreinek és hogy ő, Hermias, ismerve e tényt, mégis Lobais ellen intézte keresetét. A mi a szerződések megerősítéséről szóló honi törvényből merített érvet illéti, ugy ő ugyanazon védelemmel élt és azonfelül kimutatta, hogy még azon esetben is, ha a per a belföldi bíróságok 30 előtt lett volna megindítva, hogy ott a Hermias idézte törvények szerint döntessék el, utóbbi ott is bizonyítani tartozott volna, hogy Ptolemaeusnak és a megjelölt anyának fia, és hogy szülői törvényes sarjadékai azon elődöknek, kiket felemiitettek. Csak igy lett volna bármely dolog iránti 29 Itt a szavatosság azon két alakjáról van szó, melyet az egyszerű és a formális szavatosság nevei alatt ismerünk. Az első esetben a vevő perben marad, a másodikban maga irányában leszállittatja a keresetet. Peyron A. rosszul értette e helyet. Következőkép fordította : »Sic enim Horus vei actionem falsae venditionis obtendisset auctoribus suis, atque isti vindices exstitissent in causa ab Hermia suscepta, eique omnem cum Horo contendendi rationem praeripuissent, vei in causam deducens fidejussores, litem conflasset de fidejussione.« Revillout ur is téved, ha e helyben a polgári és a büntető kereset közötti különbséget véli felismerni. 30 Az egyptomiak közötti ügyeket belföldi bírák intézték el, kik a honi törvényeket alkalmazták. Az egyptomiak a görög bíróságok előtt is perelhettek de ezek görög törvény szerint ítéltek.