Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám - Kétezer éves itélet. Hermias pere a Kr. e. 117. évből

SZEMLE. BUDAPEST, 1884. évi január hó i-én. V Kétezer éves Ítélet. (Hermias pere a Kr. e. 117 évből.) Jelen közleményünk egy érdekes dolgozat fordítása, melyet D a r e s t e Ru­dolf ur, franczia semmitőszéki biró és az Institut tagja, nem rég a »Nouvelle Revue historique de droit francais et étranger« czímü folyóiratban közzétett s mely külön lenyomatban is megjelent. D a r e s t e ur bevezetése tájékoztatja az olvasót az érde­kes papyrus-lelet antiquarius fontosságáról. A szerző megjegyzése igy szól : A turini múzeum 1821-ben egy régiséggyüjteményt szerzett meg, melyet Dro­vetti lovag, volt franczia consul, Egyptomban szedett össze. E gyűjteményben tizen­négy görög papyrus is volt, melyeket Peyron Amadeus fejtett meg s tett közzé 1826 és 1827-ben. Majdnem mindannyi bizonyos perre vonatkozik, melyet egy Her­mias nevezetű macedón katona folytatott egy choachyta (a halotti szertartásoknál alkalmazott) család ellen. E per végleg Diospolisban döntetett el Kr. e. 117-ben, s épen az Ítélet képezi az iratcsomó legjelentékenyebb darabját és 1. számát. Peyron Amadeus közleményei óta más gyűjteményekben feltaláltattak az ügy többi okmányai, különösen az ítéletben felhozott tulajdoni levelek is, mélyek részint görög részint démotikus nyelven szerkesztvék. Révillout ur, a Louvre egyptomi múzeumának segéd­őre, vállalkozott összeállításukra. Addig is, mig e nagy munka elkészül, azt hittük, hasznos lesz franczia fordításban közzétenni a 117-ben kelt ítéletet. A jogászok álta­lában nem igen ismerik ezen emléket, pedig megérdemli íigyelmöket. Nem tartjuk szükségesnek analysisét bocsátani előre. Arra fogunk szorítkozni, hogy Peyron kitűnő magyarázatából merített rövid jegyzetekben kisérjük a szükséges felvilágitásokkal. Csak ritkán tértünk el e tudós felfogásától s okadatoljuk is elütő nézetünket. Miután mükifejezésekről van szó, a »Revue« olvasói Ítélhetnek. A két ügyvéd, Philocles és Dinon perbeszédeit indokról indokra és érvről érvre kifejti az itélet. Igen érdekes és pontos értesítést nyújtanak nemcsak az egyptomi görög bíróságok előtt követett eljárásról, hanem az okmányok szerkesztéséről, a szavatossági keresetről, a birtokról és az elévülésről is. A görög-egyptomi papyrusokról általában 1. czikkünket a »Journal des Savants« 1883. márcziusi füzetében. ítélet. Az 54. évben, Athyr hó 22. napján, ' Nagy Diospolisban, Héraclides testőr­kapitány, * Theba vidék praefectusa 8 és a kerület adófelügyelője előtt, kinek bíró­társai voltak : Polemon testőrkapitány, Héraclides, szintén testőrkapitány és gymna­siarchos, Apollonius, Apollonius fia és Hermogenes, a király barátai, Pancrates, a 1 Euergetes uralkodásának 54. éve megfelel a Kr. c. 117. évnek. Athyr az egyptomi év harmadik hónapja. * Látni, hogy a törvényszék hat görög fötisztviselőből és több ülnökből állott, kik közül legalább egy benszülött \olt. Elnöke a praefectus, ki bírói tisztén kívül közigazgatási és katonai hivatalokat is viselt. s c ~p{ Or^ía; a thébai nomosnak -a Nltns keleti oldalán fekvösége.

Next

/
Thumbnails
Contents