Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 1. szám
58 CARRARA : A BÜNTETŐJOG ALAPESZM, VÁLTOZÁSAI, FORDÍTOTTA DR. TARNAI J. A hol a monarchia a vallási ügyek legfőbb kormányzatát is magához vonta, ott a despoticus elvnek a babonással való szövetsége a büntető jogban önként előállott. De létrejött a szövetség ott is, a hol a két hatalom elkülönítve maradt, mert az absolut monarchia érezte a papok barátságának és támogatásának szükségét. Amaz akkor inkább hű szolga volt, mint ur s áradozott szigorban a bűnök ellen, a mennyiben ugy uem cselekedett, hogy közvetlenül a papságra bizta a büntető törvénykezés egy részét, felállítván a sanctum officium rettenetes bíróságát. Utóbbi azután nagyon is gyakran oda kölcsönözte sötét karját a politikai zsarnokság törekvéseinek. A bűnös javításával, ama kegyeletes törekvéssel, mely a mai büntető hatalmat oly nemessé tette, e törvények mitsem gondoltak. Egyik-másik buzgó püspök kísérletet tett, belevinni e szent eszmét a törvényhozók haragos lelkébe ; de a hatalom szolgái, kiknek a bűntett keresetforrás volt, kigúnyolták a szent emberek szavait. Hogy mily szellem uralkodott e törvényekben, melyek a büntetés egyedüli czélját a megfélemlítésben látták, mutatja az események szomorú története. Legyen elég felemlíteni, hogy a szász választófejedelemség törvénye, mely nem volt oly szerencsés, mint a Carolina, hogy eredeti ridegségét későbbi gyakorlat és rendeletek mérsékelték volna, lehetővé tette a vad Carpzovnak azzal dicsekedhetni, hogy birói ügyködése alatt 20,000-nél több, egytől-egyig végrehajtott halálos Ítéletet erősített meg. Mathematikai próbája, kérlelhetlen bizonyítéka ez a halálbüntetés haszontalanságának. Legyen elég felemlíteni, hogy a franczia Ordonnance-ok lehetővé tették, hogy a hóhér a mult század első tizenhat lustruma alatt egyedül Páris városában hatvanezer ember életét oltotta ki. Csodálhatni-e, hogy ennyi kegyetlenség gyümölcse a forradalom szilaj reactiója lett! Mikor termett más gyümölcs, mint a milyen a magvolt? A méltányosság és enyheség mérséklettel és szelídséggel, a vér vérrel és kegyetlenséggel fizet, s ha egyszer a nép órája üt, az elnyomók leölésével dül romba azon hatalom, mely az elnyomottak gyilkolásával tartja fenn magát. Voltak, kik e törvényeket a kor barbárságával akarták menteni. De e védelem a petitio principii sophismájában szenved ; mert a tapasztalat mutatja, hogy ama barbárságnak nem utolsó okai épen e törvények voltak. Es mutatja a történelem, az igazság hatalmas mestere, hogy épen ama törvényekre következett az igazság nevében elkövetett leggyászosabb vérontások korszaka. A halálbüntetés e pazarlását mérséklendő, alakult a practicusok humanitárius iránya. A casuistica körmönfont, gyakran eszelős okoskodásai segítségével akarták alkalmazásában enyhíteni a törvények embertelenségét, s mig a logica ellenére is csökkenteni vészes voltukat. (Vége a jövő füzetben.)
