Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

52 CARRARA : rA BÜNTETŐJOG AI.AHKS/.MEJKNKK VÁLTOZÁSAf mutatja a történelem, hogy ezen elv leginkább északon, a skandináv eredetű és azon népeknél uralkodott, melyek törzsekre oszolva, a polgári társaságnak és a müveit népek politikai rendjének csak halovány kez­deteivel bírtak. Közép-Európában a római birodalomban osztozkodott barbárok be­nyomulása állította vissza ezen elvet. Norvégiában még kétszáz évvel ez­előtt is kizárólagos irányzója volt a büntető jogszolgáltatásnak, s még ma is fennáll azon népeknél, melyek a művelt nemzetekkel való érintkezéstől távolabb maradtak. És valamint rosz magból jó gyümölcs nem származik, úgy a hamis el­veken induló tudomány is csak tévedésre és bajokra vezet; a történe­lem, mely az egyéni elv uralmának fejlődését feljegyezte, kimutatja és bizonyítja annak fölötte szomorú következményeit is. Nem szükséges hosszasan keresgélnünk e sötét korszak emlékei között és rögtön a folytonos rablás, az erőszak, a szakadatlan borzalmak soro­zata áll szemeink előtt. — Akkoriban egyedül az erő uralkodott a népek fölött, az igazság pedig legfölebb azért lépett elő rejtekéből, hogy maga is vak eszköze legyen az erőszaknak, mely a törvénylátás porondján is trónt emelt magának, s egy gymnastikus, egy gladiátor vitézsége szerint itélt a vádlottak ártatlansága fölött, De az egyéni elv oldalán, annak mintegy gondviselésszerű mérsék­lőjekép, a fejlettebb társadalmakban hamar megszületett a theokrati­kus elv. A vallás volt az egyedüli hatalom, mely a vad századokban az embereket szelídíteni képes volt. Azok, kik magukhoz hasonló ember előtt sohasem hajtották volna meg büszke homlokukat, megdöbbentek az előtt, ki egy mindenható Isten, a teremtés legfőbb intézője nevében szó­lott hozzájuk. A papok a bűnösök számára menedéket állítottak fel, hová őket a sértettek üldözni nem merték. A menedék lehetővé tette az első harag csillapodását. S ha egy­szer a boszú első dühe kihűlt, az őrző papok találtak alkalmat, magu­kat közbevetni, az elégtételt meghatározni s a bátorságos hely védelme alá helyezkedett bűnösnek mintegy biráivá lenni. Eddig e tevékenység kegyes és jótékony volt. De azon népeknél, melyeknél a papi hatalom az uralom alakját ölthette magára, a közve­títés korlátlan hatalommá lett. Midőn a sértett istenség eszméjét csempészték a büntető igazság alapelvévé, az emberi jog elsatnyult és úgyszólván eltűnt. Esztelenség lett volna magánboszúról szólani, mikor súlyosabb sérelmet, az istenség megbántását, kellett megtorolni. Ilyképen a babona lett a büntetőjog­alapelve. A bűnös már nem azért büntettetik, hogy a sértettnek elégtétel adassék, hanem azért, hogy engesztelje ki az Istent a bántalomért, me-

Next

/
Thumbnails
Contents