Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 1. szám
FORDÍTOTTA OR. TARNA1 JÁNOS 5< Az első alakzat, melyben a büntetőjog az ember elméje előtt nyilvánult, az egyéni jog, névszerint a raagánboszú joga volt. El lön ismerve, hogy a ki gonosz tettével mások jogát sértette, annak szintén jogcsorbitást kell szenvednie. De az ebbeli igény egyedül a sértett felet, vérrokonait vagy hozzátartozóit illette. E szerint a büntetőjog eszméje, mely kizárólag abban áll, hogy elismertetik, miszerint valakinek joga van az emberrel az általa elkövetett roszért bajt szenvedtetni; ezen eszme, mely ezer, meg ezer nemzedéken át változatlanul tartotta fenn magát egész napjainkig: eredetileg közös jellemvonásokat mutatott egy bűnös szenvedélylyel, és egy vagy kevés ember érdekkörére szorítkozott. A büntető igazság terén ilyképen uralkodóvá lett egyéni elv szükségképen, mérséklődött ugyan, mert határt kellett szabni a kegyetlen boszúnak, a polgári háborúknak, az öldöklésnek, melyeknek állandó forrása volt. De az elv mégis fenmaradt, meghamisítván a büntetőjog eszméjét s útjában állván helyes irányú haladásának. Azon intézmény, hogy a sértő és a sértett fél képviselőket rendeltek a békéltetésre és a büntetés megállapítására ; azon intézmény, hogy részrehajlatlan, bölcs emberek itélőszékei megfelelő elégtétel rendelésével csillapították a gyűlölködést, — mindmegannyi fékező eszközök voltak, melyeknek sikerült a hibás elv vészes következményeit csökkenteni. De nem érintették azon bajt, mely az elv természetétől elválaszthatatlan, és nem lehetett szert tenni azon előnyökre, melyek czélját képezik a büntető jognak. Az egyéni elvnek, mint a büntetőjog alapjának, következő főhiányai vannak : Éleszti a boszú érzetét s vadabbá, ellenségesebbé teszi egymás iránt az embereket; s midőn a gyűlöletet és elkeseredést a jogszerűség látszatával ruházza fel, megrontja az erkölcsi érzéket. Meddővé teszi a büntetőjog praeventiv tevékenységét, mert reményt ébreszt, hogy a gyenge és tehetetlen sértett üldözése elől könnyen menekülhetni ; ez pedig állandóvá teszi az erőnek az ész feletti uralkodását. Végre, az egyezkedés és kártérítés segítségével megkerülhetni a büntetést, mert ez által a gazdagok könnyű szerrel folytathatják az erőszakot és jogtalanságot. A hol ezen elv érvényesül, ott elvész az igazság eszméje, mert az emberiség fölött uralkodó absolut igazság eszméje nem fér össze egy olyan hatalommal, melynek gyakorlása egészen a sértett akaratától, emberi belátásától függ. Ezen elv uralma alatt a jogbiztonság förtelmes harczban áll az erénynyel; mert megbocsátani erény, a sértett bocsánata pedig megakasztja az igazság kardját. Minél vadabbak és függetlenségükhöz ragaszkodóbbak voltak a népek, annál hatalmasabban érvényesült náluk ama hamis sarktétel. Azért i*
