Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 1. szám
50 CARRARA : A HÜNTKTÖJOG ALÁl'ESZMÉJÉN-KK VÁLTOZÁSAI sötétségben való hosszas vándorlást, melyben minden lépést az igazság egy-egy hajótörése jelzi? Egy bölcselő azt mondotta, hogy a tudományok törtenete nem más, mint az emberi tévedések története. Szomorú valóság ez ; még szomorúbb a mi tudományunkban, hol a tévedések vérpatakot és könytengert hagytak maguk után. És ez is végzetes szükség volt az emberi nemre nézve, mely lassan haladván határtalan tökéletesedése utján, fejlődése minden pontján szükségkép oly büntetőjogot mutatott, mely azon stádiumnak felelt meg, melyben épen vergődött; mert az erkölcsi rendben minden egyenletes, a mint az anyagi világban minden egyensúlyban van. Könnyen meggyőződhetünk ennek igazságáról, ha a büntetőjog történeti emlékein futólag végig megyünk. Egyúttal vigasztaló meggyőződést is menthetünk belőle az óriás javulásról, melyet a modern művelődésnek az emberi tudományok ezen részében is köszönünk ; lelkünk felmelegedhetik a jobb jövő alapos reményén. De ne higyje senki, hogy midőn büntetőjog-történeti excursióba bocsátkozom, az egyik vagy másik nemzet törvényeinek chronologiáját, vagy a bűntettek vagy a büntetések valamely osztályának változatos törvényhozási sorsát fogom elmondani. Én a büntetőjog Eszméjét tartom szem előtt. Keresem az emberiség történetében ezen eszme eredetét, fejlődését, haladását; vizsgálom, miként hányódott a tudatlanság és a szenvedélyek vészes hullámain, s miként tisztult a művelődés hatalmas reactiója és az emberi ész szünetlen munkálkodása alatt. S ha látni fogom, milyen ragyogó ezen eszme ma, örülni fogok, ha jelenlegi fényében nem a körfutásban levő eszme delelőjét, hanem az emberiség és az igazság közötti örök béke szivárványát szemlélhetem. A történeti igazság, mely előadásom foglalatát képezi, s melyet vázlatom kimutatni készül, a következő. Négyezer éven át felváltva a következő három elv csorbította a büntetőjog eszméjét: a magánboszú téveszméje, melyet az »egyhii e/z>«-i\ek fogok nevezni ; az isteni boszú téveszméje, melyet a y>babonás ^/z^«-nek fogok nevezni ; a fejedelem korlátlanságának téveszméje, melyet a »kényuralmi efo«-nek fogok nevezni. A hol ezen elvek egyikét előtérben látjuk, ott a büntetőjog múltjával van dolgunk. A büntető igazság siralmas tévedései, melyekről a történelem minden lapja beszél, csak szükséges folyományai voltak ezen elveknek; mindannyi egyaránt téves, mindannyi többé-kevésbbé romlására van az emberi szabadságnak, mely nélkül sem valódi rend sem igazság nem létezhetik.
