Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

CARRARA : A BÜNTETŐJOO; U.Al'KSZM. VÁLTOZÁSAI, FORDÍTOTTA DR. TARNAI J. 49 Az első bűntevő, az első gyilkos, ki a földet vérrel fertőztette, azon félelmét nyilvánította az Ur előtt, hogy az emberek meg fogják ölni, mert ö is megölte testvérét. És a szent könyvek kétségtelenné teszik azon tényt, hogy az ember első bűntettével egyidejű volt azon önkénytelen érzet, hogy azért emberi kéz általi büntetés jár. Pedig Káinnak nem kellett tartani sem papi átoktól, sem az uralkodók ostorától, sem a polgári társaság rendeletétől! Az ősi népek minden régi hagyománya, azon hagyományok, melyek a patriarchák korába és az embereknek rendes kormányzat nélküli egyesüléséig nyúlnak vissza, mindannyian tanúsítják, hogy az emberi meggyőződés jogot tulajdonított a jóknak, roszszal sújtani azt, ki embertársának roszat tett. A jogi törvényt nem az emberi társadalom alkotta. Egykorú az az ember teremtésével. Nem is lehet mást képzelni. Mert ha a Teremtő az embert erkölcsileg szabad, érdemre és érderaetlenségre képes lénynek akarta alkotni, lehetetlen, hogy kötelességeknek, tehát erkölcsi törvénynek ne vetette legyen alá. Következésképen lehetetlen, hogy nem adta volna neki azon jogokat, melyek e kötelességek teljesítéséhez nélkülözhetetlenek, vagyis: hogy nem alkotott volna jogi törvényt. Ennek összesége abban áll, hogy eltávolithatunk minden akadályt, mely Isten, embertársaink és önmagunk elleni kötelességeink valamelyikének teljesítését gátolja. E kötelességeket teljesíteni e jogokat tisztelni nem emberi hatalom meghagyásánál fogva tartozik az ember, hanem a rend törvényének azon eredeti parancsa következtében, melyet Teremtőjétől vett. A polgári társaság — és igy az azt képviselő hatóság is — csak eszköze ezen, náluknál régibb törvénynek. Szabályozhatja alkalmazását a nép szükségletei szerint; azon szerv, melynek hivatása : az emberiség rendjének tervezetében a jog hatályos védelmét tilalom, megelőzés, büntetés által valósítani. De a jog régibb, mint a polgári társaság és megelőzte minden uralom alakulását; mert ha ezen idősbséget el nem ismernők, a társadalom, ha csak a czélszerűség materialisticus elvére nem támaszkodik, létjogát mivel sem volna képes igazolni. Ha a jog alkotását a társadalomnak tulajdonitanók, azt tennők fel a Teremtőről, hogy csonka, hiányos rendet, alaktalan művet teremtett, melyet utóbb a teremtmény egészített ki. Hogyan felelt meg a polgári társadalom, hogyan feleltek meg a népek kormányzói azon állandó küldetésnek, melyet a legfőbb Esz örökös parancsa reájuk bizott? A jogi törvényhez való kegyeletes ragaszkodás fényes példájával tölti-e el lelkünket a büntetőjog története, avagy az ezen törvényen kegyetlenül ejtett sérelmek hosszú sorozatát mutatja-e J. vagy talán a Magyar Igazságügy 1884. XXI. f. 4