Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

A büntető jog alapeszméjének változásai. (Az 1862/63-iki akadémiai évet megnyitó beszéd.) Irta CARRARA, fordította Dr. TARNAI JÁNOS. ' Büntetni, mindig csak büntetni! Hát örökös osztályrésze lesz Ádám sarjadékának azon szomorú látvány, hogy mig egyfelől gonosz szenvedélyektől elkapottak csorbítják testvéreik jogait, addig mások a jogszerűség tudatában néha még vadabbul reagálnak a büntevök ellen, viszont ezeket fosztván meg jogaiktól? Talán örökös törvény az erőszak és fájdalom e folytonos váltakozása maga is? örvény, melyből az emberi nemnek, a mig e földön bujdosik, kiszabadulni reménye sincs? Igen. Ez az állapot elválhatatlan az emberi természettől; olyan helyzet, melynek folyományait a világosság és miveltség módosíthatja, de a melyet, mig az emberiség fennáll, megszüntetni nem lehet. Mást állítani vagy képzelni annyi volna, mint vakmerőn tagadni a multak egész történetét; tagadni a lelki szemeink előtt százféleképen nyilatkozó és elménkben meggyökeredzett igazságot. Alkatunk kettős természete szükségszerű küzdelemre vezet az érzéki javak iránti vágy és az érzékfeletti javak iránti lelki vonzódás között. Ha e küzdelemben az utóbbi győz : nemes tettekre emelkedik az ember; de ha az előbbeni marad győztes: embertársaik sértésére vetemednek a megtévedtek. Azért, bár kivételes lesz, de az emberiség hajlamaitól elválaszthatatlan, szükségkép elválaszthatatlan, a jogi törvény megsértése. De a jogi törvény örökös és absolut. Lehetetlen, hogy azt a tökéletlen törvény hiányait pótló, jelenleges, hatályos és érezhető sanctio nélkül róhatta volna az emberiségre a legfőbb Esz. E sanctiót, mely által az erkölcsi törvény a tiszteletnek benne hiányzó biztositékát nyerte; e sanctiót, melynek hiányában őrültség volna reményleni, hogy az emberek közt e földön a külső rendet fentartani lehet: e sanctiót az ember kezeibe adta az Isten, mintegy sugalom által oltván belé a jogsértők büntetésének eszméjét s öntudatává tevén e büntetés jogszerűségét. A jóknak a jogsértők elleni reactiója, az okozott roszért büntetésképen fenyiték mérése, bölcsészetileg tekintve az emberi természet szükséges folyományai; történetileg tekintve pedig oly fogalmak, melyek az emberiséggel születtek.