Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

Uj büntető törvény tervezete Oroszország számára. DR. TARNAI JÁNOS budapesti ügyvédtől. (Második, befejező közlemény.) * IV fejezet. A beszámítás és a bűnösség feltételei. A javaslat indokai terjedelmesen foglalkoznak a beszámítás feltételeinek fejtegetésével. A code pénal nem jelöli meg a beszámithatóság általános ismérveit, hanem megelégszik a beszámítást kizáró okoknak elég hézagos felsorolásával (66—72. art.). Csekély eltérésekkel és kiegészítésekkel ugyanezen rendszert követik a belga és a németalföldi törvénykönyv. A javaslat nem fogadja el a német és az annak nyomán készült magyar btk. (76. §) formuláját sem, főkép azért nem, mert a szabad akarat metaphysikai fogalmát veszi be a meghatározásba. Körülbelül ugyanezen szempont alá esőnek mondja az osztrák javaslatot is. Az orosz bizottság azon rendszert követte, hogy felállítván a beszámítás általános feltételeit, azt a tettes azon képességétől tette függővé, 1. hogy cselekedete minőségét és jelentőségét felismerje; minél a »minőség« a cselekedet physikai természetére, a »jelentőség« pedig annak jogi természetére (jogtalanságára) utal; 2. hogy cselekedetét irányozhassa. Az ide vágó szakasz tehát a következő szövegezést nyerte: »Nem számitható be azon egyén cselekménye, ki akár szellemi tehetségeinek elégtelensége, akár lelki tevékenységének kóros megzavarása, akár öntudaton kivüli állapota következtében, a tett elkövetése idején nem volt képes cselekedete minőségét (Eigenschaften) vagy jelentőségét megérteni vagy cselekményeit irányozni (beherrschen)«. A szellemi tehetségek elégtelenségének kategóriájába tartozik az indokok szerint: I. az idiotismus (bárgyúság, hülyeség), 2. a siketnémaság. A lelki tevékenység megzavarodása fenforog mindazon esetekben, melyeket a magánjog »őrültség«, »elmezavar« s hasonló kifejezésekkel jelöl meg. Részletes felsorolásuk, tekintettel e bajok különféleségére, a cselekvésképességre és az értelemre gyakorolt különböző befolyásaiknál fogva, lehetetlen. — Öntudatlanság az indokok szerint nemcsak a szorosan vett psychikai tehetetlenség eseteiben forog fenn, hanem azon huzamosabb állapotoknál is (alvás, hallucinatio), melyek az értelem tisztaságát és a cselekedetek irányzásának képességét kizárják* Az első közleményt 1. XX. k. 377 — 384. 11.