Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

4° SZABÓ JÓZSEF hasznossági elmélet folyománya, itt" a munka s értéke nem gazdasági elv szerint s irányban határozódik; más szóval: az elitélt a munkálkodása utáni osztalékot nem kivétel s feltét nélkül nyeri, annál kevésbbé mondhatni, hogy olyanhoz kizárólagos igényt, jogot tarthatna. Ily körülmények között: 2- or. Nem kellően megfelelő az osztaléknak »ajándék« (Geschenk) czíme vagy jellege sem, noha ez bizonyos tekintetben legközelebb áll az általam ajánlott grátificatio, önkénytes adományozáshoz. Mert noha jogi értelemben az ajándék visszteher nélküli és jogi [lényegét nem változtatja meg az, hogy mely tekintetből tétetett; de ha az határozottan kiköttetett, vagy rendszabály által rendeltetett: jogilag elveszti az ajándék vagy ajándékkénti osztalék természetét s a viszony a terhes ügyletek körébe lépett át. Nem is szólok a kivitel nehézségeiről. Bizton hiszem többek között azt, hogy jutalmazottak többnyire a simulansok, visszaesők volnának. Ez aztán súlyosan ártana azon czélnak, melynek elérése szándékoltatott. Eként leghelyesebb a munkakeresményi kérdéses osztalékot 3- or »önkéntes javadalmazásinak (gratificatió, Entlohnung) nevezni és ilyenképen meghatározni. Mig ugyanis az elitéltnek megjutalmazás czímén adott osztalék, mint kikötött jutalom, igényt s azzal követelési jogot állapit meg, még pedig a teljesített munkára s a szorgalomra való tekintet nélkül: az önkéntes adományozás czímü és jellegű osztalék megállapításánál nincs igénye, követelése, csak kilátása; vagyis, mig az előbbi minden körülmények között bizonyos és határozott, emez bizonytalan s csak annyiban bizonyos és határozott, hogy mint m e gérdemlett javadalmazás állandó szabályok szerint jő alkalmazásba. A megjutalmazás és. jutalom rendszere mellett az elitéit bármely csekély munka vagy a munkában bármely fokú kiképzése után már igényjogosult. Ez sokszor félrevezetésre, a munkavezetők kedvezésére stb. ad alkalmat; holott az általam ajánlott kifejezéssel, mint határozott jelentésűvel, csak az ahhoz kötött s elért p o s i t i v eredmények szám szerinti tényei szerint nyer osztalék-kilátást. Mig az előbbinél a munkálkodás emelése, fejtése stb. az egyén felfogásától, akaratától és. sokszor kedvtelésétől függ, az enyimnél, ha munkakerülő, osztalék nélkül marad. Az általam ajánlott osztaléki czím és módozat mitsem veszít helyességéből, bármily ország és elv szerinti munkajutalomra alkalmazzuk; továbbá azért is helyes mégr mivel a munkaerő fokozatos fejlődése mellett s annak fentartásával, az osztalék iránt a maximalis tétel mellőzésével a minimalis tétel megállapítását eredményezné s nem következnék be a hazánkban dívó eljárás tűrhetlensége s a javulásra befolyás nélküli okszerűtlensége.