Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 1. szám
A FOGLYOK MUNKAJUTALMA 39 Nemkülönben az, hogy a leküzdött tétlenségi hajlam és valamely munkanem elsajátításával, a szabad életbe visszatérten, az önfentartásra biztosabb mód adathassák. Ez tehát czélja a büntetés végrehajtásában a bűnös munkára szorításának. Ezen feladat körében helyeztetnek el az arra befolyó intézkedések valamennyien, mi összegében a munkaintézményt és szabályzatát képezi. Ónként folyik az is, hogy ezen feladat iránya s mérve nem indulhat a már ismeretes hasznossági elv kizárólagos intentiói szerint, mert az nemcsak ellenkeznék a javitás benső természetével, de alásülyesztené ama jótékony hatást is, a melyet czéljai között elérni óhajt. Épen ezen emiitett elméleti elvnek a különböző büntető rendszerek megannyi alakú végrehajtásaiban kisebb-nagyobb mérvben való létezése okozza a munkaintézményben az eltérő változásokat s teszi helyessé vagy ellenkezővé magát az intézményt. Ezen, a börtönészek által rég — s mondhatni mindegyre — érezett különbség lehető megszüntetése, illetve kiegyenlítése érdekében, többszörösen s különböző irányban tétettek is felszólalások, azonban a nélkül hogy egyöntetű megállapodás létesülhetett volna. A munkaintézménynek vázlatilag körvonalozott helyzete, de kétségtelen fontossága okozta, hogy a német börtönügyi tisztviselőknek Bécsben tartott gyűlésén, a már ismeretes tétel vita és megállapodás tárgyává tétetett. Ismeretes, hogy az ott jelen volt kitűnő börtönészek, kik közül csak Tauffer, Wahlberg, Wirth, Strosser, Miglitz, Lütgen legyenek említve, nemcsak különböző nézpontok alatt állottak s állanak ma is, hanem a megállapodás — igazat szólva — nem nyugtatta meg sem őket, sem minket. Egyéni nézetem és meggyőződésem szerint, a munkaintézmény feltüntetett természeténél s mivoltánál fogva, valamint a munkakedv emeléséért, kell hogy a szabadságvesztett a munkakeresményből és pedig a rabtartási költségre való tekintet nélkül, egy bizonyos osztalékot nyerjen; ezzel — mint vitán kívülivel —• szemben csak a czím és módozat várja a helyes megállapítást. E tekintetben sem az »a j á n d é k o z á s« (Geschenk) czíme, sem a megjutalmaz ás« (Belohnung) fogalma nem kielégítő, sőt kevéssé megfelelő, noha a kérdéses ügy természetét s viszonyait az ajándékozás czím inkább megközelíti. Én az »önkénytes javadalmazási (gratificatio, Entlohnung) czímét tartom leghelyesebb s legmegfelelőbbnek. Ugyanis: i-ször. A »megjutalmazás« (Belohnung) fogalma igényt, követelési jogot involvál a szabadságvesztett részéről, teljesítendő munkájának értékére, holott az elitélt munkáltatása, mint kifejtém, helyes börtönügyi szempontból a javitás factoraihoz tartozik. Ezen álláspont nem lévén a
