Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

AZ OLASZ BÖNTETŐTÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETE 23 (f) ha a hatóság elleni erőszak (ribellio) eszköze vagy közvetlen következménye, vagy a btkv. 203. és 265. §-ai eseteiben személyek elleni erőszak következménye volt. A btkv. itt idézett 203. §-a a személyes szabadságától jogtalanul megfosztott ellen elkövetett sanyargatásokra; a 265. § közhivatalnokok s esküdteknek hivataluk gyakorlatában vagy annak indokából való bántalmazására vonatkozik. 8. Emberöléssel párosult rablás (597. §.) 9. Gyújtogatás, vizáradás okozása, vaspályák rongálása, hajók elsül vesztése, ha ezen cselekmények következtében emberhalál történt (660 §.) 10. A kiherélés (eviratio), ha a sértett halála 40 napon belől következett be, emberölésnek tekintetik s a megfelelő büntetésekkel sujtatik (552. §•) A gyermekülésnél csak annyiban mutat engedékenységet a törvény, hogy »törvénytelen gyermek megölése esetében az anya büntetése 1—3 fokkal enyhithető« (532. §.) Viszont: a király elleni merénylet s a parricidium esetében az elitélt a vesztőhelyre mezítláb és fekete fátyollal fedett fővel vezettetik (531. §.) Tehát egy országban két büntető törvénykönyv, melyeknek egyike a halálbüntetéssel oly bőkezű, másika a hóhért már évtizedek óta száműzte. Valóban tarthatatlan állapot! Egy s ugyanazon kormány egyik rendeletével büntető törvénykönyvet szentesit, mely szórja a halálbüntetést, nagyobb mértékben, mint a minőre a legvérmesebb antiabolitionisták csak gondolni is mernének; másik rendeletével ünnepélyesen magáévá teszi elődje azon fenkölt szellemű nyilatkozatát, hogy »mi nálunk a miveltség mindig hatalmasabb volt a hóhér bárdjánál !« Valóban, ez is tarthatatlan állapot! De nemcsak ebben van a nehézség s az állapotok visszássága. A sardiniai btkv. és a toscanai btkv. minden egyéb tekintetben is elütnek egymástól. A sardiniai btkv. az olasz nemzet túlnyomó részének btkve; de azért legkevésbbé sem »olasz büntetőtörvénykönyv«. A sardiniai btkv. Napóleon büntetőtörvénykönyvének majmoló utánzása. A ki ismeri a Code pénal-t, s ismeri az olasz büntető jogtudomány bámulatra ragadó, fenkölt szellemét, annak elég ennyi, hogy ámulva kérdezze magától: »Hogyan lehetséges ez« ? Az egyik a legmerevebb, legindokolhatlanabb rigorismus megtestesülése, az egyéni s polgári jogok elkobzására irányult absolutismus, sőt despotismus érdekében; a másik, a társadalom jogosult érdekei iránti élénk érzéke mellett, a legnemesebb humanismus!