Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 1. szám
A HÁZASSÁGI JAVASLAT A TÖRVÉNYHOZÁS ELŐTT határozás is létezik, mely szentszéki határozást is semmisített meg azon az okon, hogy vegyes házasság kötésére nézve a protestáns fél házasságkötési képessége nem respectáltatott, mi annak folytán mondatott meglevőnek, hogy előbbi protestáns házastársától a világi bíróságok által el lett végleg választva. Az igazi harcz a vegyes házasságokban állam és egyház között a jelen század második negyedében támadott, midőn a vegyes házasságnak megáldása, mely az 1790/1. XXVI. t.-cz. szerint a katholikus pap előtt volt kötendő, került a napirendre. A harcz majdnem végzetessé vált volna az egyházra. Az egyház a harczot az által kerülte ki, hogy a pápa azt egészen szabaddá tette az 1841. évi instructióban, hogy a vegyes házasság akár a protestáns pap előtt is legyen köthető. Itt aztán az áldás bőven kijuthatott. A kérdésnek kerülő uton való megoldása az egyház és állam között hosszantartó fegyverszünetet létesített. A negyvenes évek harcza elegendő volt hosszú időre. A negyvenes évek adta megoldásnál maradtunk meg akkor is s nem mentünk tovább, midőn a német uralom hazánkat jogilag egészen újjászervezte. Ekkor, mondhatni az összes magyar jogi institutiók halomra lettek döntve egynek a kivételével, a mi a házasság intézménye volt. Persze, hogy ha az 1855. évi osztrák concordatum nem jött volna létre, mi az árnyékát előre vetette, minden máskép lett volna. Az osztrák polgári törvénykönyv a katholikusok házassági jogát is elseperte volna. De hát nem igy történt. Midőn 186i-ben az országbírói értekezleten az ideiglenes törvénykezési szabályok létesültek, s az idegen intézmények mellőztettek, nem volt mit szükséges a házassági intézmény dolgában viszszaállitani. Az alkotmányos aera is csak kis változást eszközölt. Sok mindenről álmodoztunk ugyan, de minél kevesebb teljesedett. Csak is a vegyes házasság fonalán lehetett tovább haladni. Alig hogy megalkották az izraeliták egyenjogositásáról polgári és politikai jogoktekintetében szóló törvényczikket (1867 : XVII.), ezt nem a vallás szabadságáról, de a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szóló törvényczikk (1868: Lili.) követte, mi bizonyára nem volt kedvező az átalános kötelező polgári házasság majdan behozatalának. Hisz erre még az 1848. évi törvényhozás sem adott tápot, mely XX. czikkében a vallás dolgában azzal foglalkozott, hogy az unitaria vallást bevette s mely a tökéletes egyenlőséget és viszonosságot csak a bevett vallásfelekezetek között 1*
