Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 1. szám
4 KOVÁTS GYULA állapította meg. * 1868-ban még az izraeliták egyenjogositása után is bevett keresztény vallásfelekezetekről alkottunk törvényczikket. Mondjanak bármit is 1867 óta létezett kormányaink intentióiról: még a zsidók egyenjogositása után is más irányban haladtak törvényalkotásaink, sem hogy arra engednének következtetni, hogy az átalános kötelező polgári házasság intézménye közel kilátásba vétetett volna. Házassági legislatiónk csak a vegyes házasság fonalán tett lépést s ez a bevett vallásfelekezetek viszonosságáról szóló törvényczikk előtt közvetlenül történt, az 1868. évi XLIII. t.-czikkben, mely a vegyes házassági válóperekről szól s mely vegyes házasságok dolgában a mai állapotot teremtette meg. Ez volt az utolsó lépés. A mi tervbe vétetett, de nem sikerült s a mi már nagyobb szabású reform lett volna, a szentszéki bíráskodás megszüntetése, ugy hogy a házassági bíráskodás a fennálló házassági jogok szerint a világi bíróságok kezére ment volna át, a polgári törvénykezési rendtartásról szóló 1868. évi LIV. t.-cz. létesítésekor füstbe ment. Ezóta a házassági legislatio nyugton maradt. Egy-egy képviselőházi határozat bolygatta csak az átalános kötelező polgári házasság behozataláról, a miknek bizony nem volt gyakorlati horderejűk ép oly kevéssé, mint a jogászgyülés enuntiatiójának a kötelező polgári házasságról. Valamely más reform sem vétetett a kormány által tervbe. Az 1881. évben történt, hogy a kormány tervezettel állott elő a keresztény és zsidó között, valamint a külföldön kötendő polgári házasság felől. Tagadhatlanul egészen gyakorlati irányú javaslat. Bizonyos magyar traditio is nyilatkozott abban, hogy a kormány a házassági intézményt nem akarja a maga egészében bántani, de annak a mentén cselekszik, a mint a gyakorlati élet szükségei sodorják. Csak az lehetett kérdés, hogy a létező, többnyire felekezeti házassági jogok mellett, lehet-e a törvényjavaslat számára helyet szorítani. A kik ezt helyeselték, méltán aggodalmasak lehettek volna a miatt, hogy a törvényjavaslat nem szorítkozott a lehető legkevesebbre, tudniillik a keresztény és zsidó közötti házas* 1847/8. évi XV. t.-cz. rendeli: »A ministerium az ősiség teljes és tökéletes eltörlésének alapján a polgári törvénykönyvet ki fogja dolgoznk. Hogy ezen keretben nem kell ép az átalánosan kötelező polgári házasságra gondolni, már abból következik, hogy a házassági intézménynek polgári törvénykönyvben való szabályozása másnemű is lehet, mint a minő az átalános kötelező polgári házasság szerinti szabályozás. Hogy aztán a polgári törvénykönyv megrendelésénél majdnem csak a vagyoni jogra voltak tekintettel, kitűnik abból, hogy az idézett törvényczikk »az ősiség eltörléséről« szóló czímmel van ellátva.
