Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

A HÁZASSÁGI JAVASLAT A TÖRVÉNYHOZÁS ELŐTT 15 jogi forrásaikkal nem igen vannak tisztában. Bizony-bizony a magyar szentszékekre is nagyon ráfért, legalább könnyebb eligazodás dolgában azon instructio, mely a concordatum alapján házassági ügyekre nézve adatott a papi bíróságok kezébe csakis azért, mert a kánoni házassági jog nem codificált jog. Az instructio ezen a hiányon akart segíteni. így reményelték a nehéz természetű ítélkezést megkönnyíteni. Pedig ekkor az egyház papjai köréből még egy régibb nemzedék gyakorolta a jurisdictiót. Azóta a régibb emberek is kidőltek, az újabb papi nemzedékről pedig tudva van, hogy nem bír oly alapos jogi műveltséggel, mint a régi, a mely a theologiai tanulmányok után a jog megtanulásának is szentelt bizonyos időt, hogy megfeleljen annak, mit a magyar törvények mindig szem előtt tartottak, hogy tudniillik azon papoknak, kik a szentszéken ülnek, a jogban járatos embereknek kell lenni. Ehhez a magyar egyház mindig alkalmazkodott. Ezen traditiójától csak újabban tért el. Mintha bizony nem is neki való lenne már az a házassági bíráskodás legalább pro foro civili. A háttér az egri érsek fellépéséhez vajmi nagyon hiányzott. Azt készörömmel elismerjük, hogy a magyar egyháznak a múltban voltak a házasságért harczkész elemei. De ezen harcziasságnak volt magyar politikai éle is. Mikor az egykori váczi püspököt Althánt III. Károly alatt sequestrálták, ez azért történt, mert nem akart engedni annak az egyoldalú fejedelmi intézkedésnek, mely a többek között azt is megparancsolta, hogy a szentszékek a protestánsok egymásközötti házasságaiban protestáns hitelvek szerint járjanak el. A mikor meg Ferencz király alatt Andrássy rozsnyói püspök szenvedett sequestrumot, ez a házasság ügyéért a jozefinizmus elleni harczban történt. Mind a két esetben volt a fellépésnek bizonyos magyar zamata. Az egri érsek nyilatkozata a magyar törvényhozás elől még a jövendőbeli megoldásnak az útját is el akarná zárni. Pedig a tenni való az egyház elöljárói részéről más volna. A szentszéki bíráskodást rendbe hozni égető szükség. Erre kellene a gyakorlati érzéknek főpapjainkat vezérelni még akkor is, ha el nem zárkóznának a reformok azon mérve elől, hogy az állam fogja a házassági jogot szabályozni s ezen a réven a maga részére a polgári kötelező erővel biró bíráskodást megszerzi. Még ezen esetre is értelme volna annak, hogy szentszékeinkkel valami történjék. Ha a házasok összeadása szabály szerint a papoknál megmaradna, némikép a szentszéki bíráskodás is megmaradhatna. Nem ugyan polgári köte-