Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 1. szám

i6 KOVÁTS GYULA lező erővel, — mint láttuk — de olykép, hogy a felek, kik egy-egy összeadást mégis csak a pap által akarnának végeztetni, a szentszéki bíráskodást önakaratúlag igénybe vennék, ha tudniillik az eljárni hivatott pap előtt valamely egyházi jellegű akadály tűnnék fel s ennek tisztába hozatala lenne, szükséges. Sokan tán előbb ezt az utat választanák, mielőtt összeadásra a polgári hatóság elé járulnának. így tehát a szentszéki bíráskodásnak még a jövőben is volna értelme. Nemcsak a jelennek, de a jövőnek is nagy szolgálatot tennének főpapjaink, ha a szentszékek bíráskodási niveaujának emelésére valamit tennének, mire nézve az elsőrendű feladat volna, hogy legyen a Szent István koronája területén a házassági ügyekre nézve egységes szentszéki rendtartás. A hármas bizottság a részletekben b. Rudnyánszky ajánlatára azt a fontos módositványt tette, hogy a szülők egyezését a gyermekek vallására nézve a keresztény vallás javára engedte csak meg. Különben sexus sexum. Gr. Zichy Nándor azzal a módositványával, hogy. minden gyermek keresztény legyen nem hatolt keresztül. Nem akarták a svéd államegyház privilégiumát utánozni. így került a törvényjavaslat a teljes ülés elé. Az itt folyt tanácskozásoknak legelső eredménye abban constatálható, hogy a főrendiház az átalános kötelező polgári házasságnak nem barátja. Ez nagy elvi ellentét a képviselőház határozati javaslatával szemben. De a főrendiház még tovább is ment. Vitájából a szónokok többsége után ítélve, arra is következtetést lehet vonni, hogy az átalános házasságjogi rendezés sem volna ínyére kötelező polgári házasság nélkül sem. A mily érthető az előbbi, ép oly kevéssé érthető az utóbbi. Hisz még nem régiben, a debreczeni zsinat tartása idején, oly conservativ államférfiú is mint Zichy Nándor gróf a házassági jog rendezése iránt interpellálta meg a főrendiek házában az igazságügyministert. Oly feladat az, mely elől kitérni nem lehet; Ezt majd a főrendüek sem tehetik, ha csak az 1848 előtti főrendiház sorsára nem akarnak jutni, mely a nemzet sok jogos kívánsága elől elzárkózott. Lehet, hogy ítéletünk csal akkor, midőn a főrendüek negatióját véltük észlelni még a házassági jog valamelyes állami rendezése iránt is. Az egyház hivatott szószólói, az egyház elöljárói, a szónoklás terén nagyon is túlsúlyban voltak s még azok is, kik a házassági jog rendezését akarnák, igen furcsa helyzetbe lehettek a törvényjavaslat által sodorva. Hozzászámítjuk még azt is, hogy a kormány a házassági legislatio kérdése körül csak inga-