Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

CSÁSZÁRI POSTARENDT, A THÉODOSIÜS- ÉS jtlStlNIAN-FÉLE CODKXEKBKN Ij3 a nélkül hogy kénytelen legyen éjet-napot összetéve s az időjárás szeszélyei! megvetve, postajegygyei utazni.« 48 E töredék tartalma ránk nézve megbecsülhetetlen, 4!) mert abból, világosan láthatjuk, hogy Severus és Caracalla korában magánosak még kétségkívül használhatták az állami postát s illetve postajegyeket nyerhettek az illetékes hatóságtól. És csak az a körülmény, hogy a magánosak túlságos mértékben jogosíttattak fel a közposta használatára, képes megmagyarázni a legfelsőbb rendeletek amaz egész halmazát, 50 melyek a jegyek kiállítása körüli óriási visszaéléseket, gyakran szigorú büntetések terhe alatt tiltották, mert hisz oly mérvű visszaélések, milyenek ennyi rendelkezést tettek szükségessé, különben elö sem fordulhattak volna. Csak az képes megmagyarázni, hogy miért lett a jegyek kiállítására vonatkozó jogosítvány aprónként a legtöbb főhivatalnoktól elvonva, mígnem csak a császár és a praef. praetorio birnak az említett jogositványnyal. 51 Csakis így érthetjük Gratian, Valentinian és Theodosius 384-beli rendeletét,52 mely szerint a magánosaknak még akkor sem engedtessék meg a közposta használata, ha sikerült volna jegyre is szert tenniök, ha csak nem a császár rendelné őket magához ; 53 mígnem a justiniani codex e kivételt is elejtette. 54 És mily ékesen szólnak e tekintetben a császári intézkedések szövegei : Eltiltatnak a magánosok a posta használatától »nehogy a posta tönkre menjen« ; 55 továbbá : »miután a jegyeknek a vicarii praesides és consularisok részéről való osztogatása határtalan mérveket öltött stb.« 5,i »A kiknek nincs joguk jegyet kiállítani, tartózkodjanak ettől, a jogosultak pedig kellő mérséklettel járjanak el stb.« 57 És ismét: »Megparancsoljuk, hogy a posta használata körüli visszaélések véget érjenek stb.« 58 Es igy tovább. Sőt annyira ment a dolog, hogy valóságos üzérkedés 48 »Diplomate diebus ac noctibus et omni tempestate contempta iter continuare cogatur«. A posta-jegy itt a diploma kifejezéssel jelöltetik meg, a legrégibb, e czélra szolgáló elnevezéssel, melyet a keresztény-császári korszakban az »evectiones« és »tractoriae« kifejezések váltottak fel. Gothofred szerint : »Diplomata sunt codicilli, qui dantur cursu publico utentibus : quae et tractoriae et combinae (e név a középkorban dívott) dicuntur et evectiones«. L. az ö Corp. jur. ad 1. 137. § 2. D. cit. 43 Kitűnik e helyből az is, hogy a római posta, ép ugy mint ez napjainkban történik, éjjel-nappal s bármily időjárás mellett útban volt, a megállapított rendhez képest, a mi egyenesen megezáfolja Stephannak azon a »körülmények egybevetéséből« levont következtetését, hogy a római posta csak nappal közlekedett. 50 L. 6., 13., 15, 40., 41., 43., 52., 57., 61., 62. C. Th. h. t. Ezekről alább. 51 L. az előbbi jegyzetben id. helyeket. 52 L. 44. C. Th. h. t. L. 11. C. h. t. 63 L. 54. C. Th. h. t. 6* L. 11. C. h. t. 65 »Ne cursus publicus pereat.« L. 54. C. Th. h. t. 56 L. 12. C. Th. h. t. 57 L. 43. C. Th. h. t, 58 L. 62. C. Th. h. t.