Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

132 I)R. KISS MÓR lata az összes közszolgálatban állókra ki volt terjesztve; de a míg egyfelől mindenféle korlátozó intézkedésekkel oda törekedtek hatni, hogy e körülmény ne vonjon túlságos megterheltetést maga után, addig viszont másfelöl a posta használata »propter utilitatem publicam« olyanokra is ki lett terjesztve, a kik szorosan véve, nem állottak római állami szolgálatban. így a senatus tagjai részére, ha a szükség ugy hozná magával, hogy a császárhoz utazzanak, szintén a közposta használatára jogosító jegyek voltak kiállitandók, de csak akkor, ha a császár által meghivatván, hozzá, vagy »általa kegyelemben elbocsátva«, haza utazríának. A provinciales is, ha valamely ügyben a császárhoz utaznának, jegyben részesitendök. 40 Szintigy az idegen népek azon követeinek, 41 kik a császárhoz »sietve sietnek«,42 ugyancsak megengedendő a közposta használata. 43 Ezekkel szemben a magánosak — a fejtegetéseink tárgyát képező postarendtartások vonatkozó intézkedései által, — el voltak tiltva a posta használatától s még akkor sem használhatják vala a postajegyet, ha sikerült is volna ilyenre szert tenniök44; kivétel azok tekintetében állván fenn, kiket a császár magához hiv vagy kegyelemben elbocsát.45 Már e tiltó rendeletek puszta létezése és ismételt kibocsátása azonban önkénytelenül azon gondolatot támasztja bennünk, hogy volt idő, midőn, legalább bizonyos előfeltételek mellett, magánosok is nyerhettek az állami posta használatára jogosító jegyeket. S e feltevést meg is erősiti a fennebb idézett L. 44. C. Th. h. t. szövege, határozottan mellette szól azonban Venulejus Saturninusnak, egy Severus és Caracalla korában élt jogásznak egyik helye, melyet a Dig.-ban (sub. tit. de verborum obligationibus. 45. 1.) találtam fel. 46 A jogász e helyen a következő esetet adja elő: Ha valaki ugy stipulált magának, hogy kötelezi-e magát ellenfele egy bizonyos összeget Ephesusban fizetni, 47 ugy ebben időhatározás (dies) foglaltatik s az a kérdés, hogy minő időpont veendő fel? »Leghelyesebb« — mond juristánk — »a kérdés eldöntését a biróra bizni, ki leginkább döntheti el, hogy egy diligens páter familias mennyi idő alatt tehet eleget kötelezettségének, 40 L. 32. C. Th. h. t. L. 6. C. h. t. Ez utóbbiból azonban a törvénynek a provincialesre vonatkozó passusát kihagyták, s igy tőlük a jelzett jogosítványt elvonák. 41 L. 57. C. Th. h. t. L. 16. C. h. t. »Legati de diversis gentibus«. 12 »Properare festinant«. 43 »Utendi cursus publici facultas«. 44 L. 44. C. Th. h. t. L. 11. C. h. t. 45 »Ne igitur ^ cursus publicus pereat, ne quis sibi deinceps cursum publicum privatus usurpet, nisi cum aut a nobis evocatur, aut a clementiae nostrae veneratione discedit«. L. 54. C. Th. h. t. 46 L. 137. § 2. D. de V. O. 45. 1. 47 »Ephesi dari«.