Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

DR. KISS MÓR De még így is könnyen elképzelhetjük, hogy a posta rendkívül nagy forgalmat ölelt fel, eltekintve amaz örökös visszaélésektől is, melyekről alább lesz szó; s mert a postához szükséges állatok s egyéb requisitumok szolgáltatása, a mint látni fogjuk, túlnyomólag a provinciales vagy a curiales vállaira nehezedett: az is elképzelhető, hogy egyéb terheik mellett e szolgáltatás is mily érzékenyen érinté őket, különösen a mellékvonalakon, hol rendes postajáratok nem voltak, hanem a szükséghez képest kellett azokat elindítani. Innen magyarázhatók ama császári rendeletek, melyek a postának a közszolgálat ügyében való használatát is, bizonyos korlátok közé szorítják. így már régen szokásban lehetett azon eljárás, hogy bizonyos hivatalnokoknak az állán adott lótartási és ellátási átalányt 26; ezek aztán közügyben is saját alkalmatosságaikon kellett hogy utazzanak, tilos lévén a postát igénybe venniök. Ide vonatkozólag meg kell említenünk Constatius császárnak egy 326-beli rendeletét, 27 melyben a praesides, rationales és mindazoknak, kik állami lótartást élveznek, szigorúan megtiltja a mellékvonalak postáinak használatát, nehogy a provinciales túlterheltessenek; hasonló okból a posta igénybevételére jogosultaknak is annak mérsékelt használatát ajánlja. Már Constantius kénytelen volt azonban e rendelkezés utóbbi részét szigorúbb alakban ismételni, 28 kiemelve, hogy a mellékvonali posta túlságos használata sok embert (a provinciales közül) egyenesen tönkre tesz 29; utasítsa tehát a proconsul a tartományi igazgatókat (rectores provinciáé), hogy vegyék elejét az ilyen visszaéléseknek, csakis a katonai csapatszállitásoknál működő agentes in rebus járhatván el belátásuk szerint. Hogy azonban a postával minden irányban űzött örökös s valóban megbotránkoztató visszaélések a legjobb szándékból eredő intézkedéseknek is útjában állottak, erre élénk példát nyújt ugyancsak Constantiusnak egy 358-beli rendelete, 3» melyből világosan látható, hogy az állami. lótartást élvezők sem átallották a postalovakat saját magánfogataikhoz is használni, a mit a császár e rendeletében szigorúan eltilt. Különösen terhesek lehettek a katonai csapatszállitások, úgyhogy ismét Constantius kénytelen volt elrendelni, 31 hogy minden legio, midőn újabb állomáshelyére menne, 32 csak két-két augariat, mely elé mind20 L. 3. C. Th. h. t. L. 2. C. h. t. »quibus respublicae et annonas et alimenta subniinistrarit«. 27 L. az előbbi jegyzetben id. helyeket. 2* L. 7. C. Th. h. t. (354). 29 »Patrimonia miütorum evertit«. 30 L. 10. C. Th. h. t. 31 L. 11. C. Th. h. t. (360). 32 »Cum ad destinata ,proficiscitur«.