Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

A SZESZES [TALOKttAIJ KERESK. JÓGÁNAK FEJLŐDÉSE AffGOLORSZÁGBAN I 15 soknak vettetett alá, mig 1732-ben eltiltatván az eddig divott italmérés, büntetés terhe mellett csak magánlakházakban lett megengedve. Ez volt azon korszak, mikor Londonban s más nagy városoban nyilvánosan hirdettetett: »itt lerészegedhetni egy dénárért, holtra lerészegedhetni két dénárért, tiszta szalma ingyen.« 1735-ben komoly kérvényezés után elhatározta a parlament, hogy a kicsiben való eladásra szánt szeszre adó vettessék, s hogy a szeszes italok csak oly egyének által adathassanak el, kik nyilvános pálinka-, kávé- és sörházakat tartanak. Hanem itt sem lehetett megállani; Hogarth ecseteli, mily rettenetesen alámerültek a közerkölcsök, ugy, hogy már 1736-ban törvény kelt, melynél fogva pálinkafélék két gallonon alul engedély nélkül nem adathatnak el. Az engedélyért 50 font sterling és 20 shilling fizetendő gallononként. Ez lett volna a tilalmi t ö rvény; de üdvös hatást nem szült, mert könnyen ki volt játszható. A nagy városok népessége nagy elégületlenséget tanusitott. A korcsmákban álnevek alatt gazdagon áruitatott a végzetes gin. A törvényhozó egy rohammal akart segíteni a bajon, mi azonban nem sikerülhetett, mert az elv s annak végrehajtó orgánumai, kikre mint vadakra utczákon vadászott a szerencsétlen szenvedélyű nép, nem bírtak megküzdeni az ellenszenvvel. Rövid élet után már módosíttatott ama prohibitiv-törvénv. Rohamos volt a szigor, melyre nem vala előkészítve a nép. így már 1743-ban, nagyszerű parlamenti viták után, enyhittetett az előbbi törvény akkép, hogy gallononként kis adó követeltetett, maga az engedély pedig csak 20 shillingbe került. A felsőház legkitűnőbb tagjai hangsúlyozták a kereskedés tilalmának szükségességét. Magasztos indokolással találkozunk e szónoklatokban, melyeknél magvasabbakat a mai parlamentekben sem lehet hallani. India kérelmezte, ne vigyenek ki az angolok szeszes italokat, melyeknek átkát ama kezdetleges társadalom is belátta. Nagyszerű volt a küzdelem a szesz gyártása ellen is. E küzdelem vezére, .lord Chesterfield, a liqueur-gyártókat azon mestereknek mondja, kik nyomorultakká tették honfitársaikat, betegséget és elszegényedést okozva a szerencsétlen hazában. Mégis ama félrendszabály maradt törvény s ez azt eredményezte, hogy hét év múlva új ostromoknak lett színhelye az angol parlament. A tömeges petitiók megegyeztek abban, hogy a p álinkaházak számának szaporodása és a pálinka olcsósága voltak okai az iszákosság s a bűntettek szaporodásának: az ismételten bebizonyult s minden nemzetnél, melynek munkásosztályai pálinkát fogyasztanak, könnyen felösmerhető ősindok. Hogy e panaszok nem voltak alaptalanok, mutatják az alábbi számok : 1694-ben gyártatott 1.885,752 gallon rozspálinka 1704 » » 2.017,200 » » 1724 » » 4.708,867 » »