Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

AZ OLASZ BÜNTETÜTŐRVÉNYKONYV TERVEZETE I I I által okozott társadalmi kár helyrehozása, megszüntetése. De a társadalmi kár részben a »biztonság érzetének«, a »közbiztonság iránti vélemény«nek csökkenésében áll. Tehát »érzet«, »vélemény«. A büntető eljárás czélja ezen érzetnek, véleménynek, a mennyiben csökkent, megváltoztatása és helyreállítása. De e czél nem éretik és nem érhető el pusztán az által, hogy igazság szolgáltatik. Ellenben szükséges az állampolgárokban azon érzetet, azon véleményt, azon meggyőződést előidézni, hogy valóban igazság lett szolgáltatva. A birói Ítélet lehet a leghelyesebb, a legigazságosabb, de ha helyességéről nincs meggyőződve a társadalom, a büntető eljárás nem érte el czélját. E meggyőződést csak azon eljárás képes szülni, melyhez a társadalomnak bizalma van, oly irányban, hogy az igazság kiderítésére alkalmas. S ha azon eljárásnak nélkülözhetetlen kelléke a szóbeliség, s a közvetlenség s ha ez a jelen esetben a dolog természete szerint nem érvényesíthető, ez elég arra, hogy ezen intézkedés mellé nagy kérdőjel tétessék. Sokkal inkább tudunk egyetérteni s a senatus által elfogadott Vigliani-féle tervezettel, mely az átmeneti intézkedésekben annyit rendelt, hogy »a korábbi törvények szerint jogérvényes Ítélettel oly büntetendő cselekményekre kimondott életfogytiglani szabadságvesztés-büntetés, melyre az új törvény csak határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetést rendel, hivatalból is az új törvény által megállapított büntetésre változtatandók. Minden más esetekben a bünterés enyhítése csak kegyelem utján eszközölhető«. Csak röviden érintjük még, hogy a 4. és 5. §-oknak csakugyan inkább átmeneti intézkedésekben volna helye, a mint hogy a magyar btkv az 5. §-nak megfelelő terjedelmesebb intézkedéseit az életbeléptetési törvénynek tartotta fenn. S végül, hogy a mennyiben a 2. és 4. §§-beti elvek egyes concret esetekben csakugyan elismerést követelnének, mely esetek az itt elmondottak szerint csak rendkívüliek s kivételesek lehetnek — erre nemcsak elegendő, de helyesebb módot is nyújt a legfelsőbb kegyelem, mely arra is hivatva van, hogy oly bajokat orvosoljon, melyek az emberi intézmények mindenkori tökéletlenségét tekintve, el nem kerülhetők s egyébként még nagyobb bajok előidézése nélkül nem orvosolhatók.