Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

A szeszes italokkali kereskedés jogának fejlődése Angolországban. Dr. Fekete Gyula aranyos-maróthi k. törvényszéki bírótól. (Első' közlemény ) A mely nemzet e kereskedés jogát a kor és helyi viszonyaina' megfelelőleg még nem alkotta meg, annak törvényhozója vessen tekin tetet a brit nép ide vágó jogának fejlődési történetére, mely a váltakozó rendszerek hosszú, de tanulságos története. A nagy nép ifjú korában e kereskedelem szabad volt; majd, a mint beköszöntött a népjólét ellensége pusztításaival, rideg tilalmak jöttek; aztán ismét élvezte szabadságát a korcsmáros; ezt követte végül a korlátozás különböző formáiban. Nincs nemzet, mely annyi gondozás tárgyává tette volna ez ügyet, mint az angol. Csodálatos, hogy a világ egyik legdicsöbb nemzetének annyi gondot adott e legrettenetesebb erkölcsi népbetegség, az iszákosság, melynek mérgétől ma sincs megmentve. Talán faji ösbűn ez, mely a nemzeti erényeket elhomályosító átok gyanánt burjánzik a germán világban! Pedig a brit korán megkezdte e bűn ellen a harczot. Iszonyú büntetésekkel sújtotta már kezdetben a részegeskedőt. És az egyszerű, mesterkéletlen erkölcsök ama korában a részeget büntető s a korcsmaüzletet majdnem egészen tiltó törvények ellen nem kelt senki lázadásra, mint tennék azt korunk szokásos korcsmalátogatóinak miihói; az akkori angol némán hajolt meg a törvény előtt, mely csak városoknak engedett előre meghatározott számú italmérési házakat. Hanem a szigor rendszere nem maradt állandó ; hátrálnia kellett az önzés és a tévhit előtt. A birtokos osztálynak több jövedelemre vol szüksége, s e jövedelem áldozatául esett a népbecsület. Az osztályönzés megölte a néperkölcsöt. Volt idő, mikor Angolországban a »sok korcsma« elve honolt. És ez volt azon rendszer, mely semmivé tette a templom és iskola tekintélyét, megalkotta Angolország koldusait, a kik még ma is állandóan fenyegetik a személy- és vagyonbátorságot s ma gát a brit civilisatiót. Nagyrészt e rendszernek köszöni Angolország forradalmárait, mert megalkotta a százados nyomort, mely a néplázadás örök parázsa. Az úgynevezett szabad kereskedelmi rendsze pusztításaitól megdöbbenve, a brit törvényhozó koronként hatályo kivül helyezte azt és a legszigorúbb rendszabályok alkalmazásá