Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)
1884/21 / 2. szám
t)R. HEIT. FAUSZTlN akkor túltesz a nézetünk szerint a szabadelvűség végső határáig ment magyar btkvön is. Az enyhébb törvény visszaható erejét, igaz hogy csak a büntetés kérdésében, még a jogérvényes Ítélettel kiszabott -büntetésekre is kiterjeszti. Az í. §. szerint: A büntetendő cselekmény nem büntethető más büntetéssel, mint a melyet arra elkövetése előtt a törvény megállapított. 2. §. Ha az új törvény szerint valamely cselekmény megszűnt büntetendő cselekményt képezni, az eljárás s a marasztalás hatályai ipso jure megszűnnek. 3. §. Ha a büntetendő cselekmény elkövetése idejében fennállott törvény s későbbi törvények különbözők: azon törvény alkalmazandó, mely vádlottra legkedvezőbb intézkedéseket tartalmaz.4. §. Ha a büntetés már jogérvényes ítélettel mondatott ki, az az ítéletben megállapított cselekményre a későbbi törvény által nemileg vagy tartam tekintetében rendelt enyhébb büntetéssel helyettesítendő. 5. §. A későbbi enyébb törvény az előbbi büntetések hatályaira is kiterjed, harmadik személyek jogainak épségben tartásával. Hogy az Ítélethozatal idején érvényes enyhébb törvény alkalmaztassák, az ellen kifogás nem képzelhető. Az állam nem alkalmazhat oly büntetést, melyet a társadalmi biztonság érdekében többé szükségesnek nem talál, csak azért, mert a bűntett elkövetése idején e büntetést 'szükségesnek tartotta. De ha megfordítva, a későbbi törvény az elkövetés idején fennállott törvénynél szigorúbb, vájjon mivel indokolható az enyhébb törvény alkalmazása ? Ha a későbbi törvény büntetendőnek nyilvánít oly cselekményt, mely a korábbi törvény szerint büntetendő nem volt, akkor a korábbi törvény alkalmazása indokolva van, mert nem lehet állítani, hogy a tettes a kérdéses cselekményt elkövette volna akkor is, ha az a tett idején büntetendő lett volna. Egyes esetekben lehetne ezt vélelmezni, de praesumtio alapján büntetni nem szabad. Ne gondoljunk mindjárt gyilkosságra, lopásra s hasonló bűntettekre. Ilyen cselekmények már régóta büntettetnek. Csak oly cselekményekről lesz esetleg szó, melyekben csak legújabban ismertetett fel azon társadalomellenes minőség, mely szükségessé teszi, hogy ellenök a társadalom büntetés által védekezzék. De ha a későbbi törvény csak abban tér el a korábbi törvénytől, hogy a cselekményre az eddiginél szigorúbb büntetést állapit meg? ha p. o. a magyar törvényhozó ma azt találná, hogy a lopás bűntettét nem elég öt évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetni, hanem öt-tiz évig terjedővel?3 vagy ha a törvényhozó azt találná — s erre már'igenis 3 Félreértés elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy ezt tisztán példának hozom fel s- nem azért, mintha ily felfogást helyeselnék.
