Magyar igazságügy, 1884 (11. évfolyam, 21. kötet 1-6. szám - 22. kötet 1-6. szám)

1884/21 / 2. szám

AZ OLASZ BÜNTETÜTÖRVÉNYKÖNYV TERVEZETE I07 Ámde a sardiniai btky a fennemlitett franczia rendszert követi. Azért itt számos oly büntetendő cselekmény, mely benső természeténél s lényegénél fogva kibágást képezne, vétségnek van minősítve, mert a rendőri büntetésnél súlyosabb vétségi büntetéssel sujtatik. így p. o. a kóborlás, a munkakerülés, a koldulás, gyanús személyek bizonyos magaviselete, a tiltott fegyverviselés a büntetés alapján vétségnek — sőt bűntettnek is minősül; holott természetűknél fogva mindezek csak rendőri kihágást képezhetnek. A btkv tervezete a lénytani igazságokon erőszakot nem tehetett s nem is akart tenni; az ily cselekményt azért sem bűntettnek sem vétségnek nem minősithette, hanem azokban csak kihágást láthatott. Másrészt el kellett ismernie, hogy ezen cselekmények között vannak olyanok, melyek a társadalmi biztonság érdekében a rendőri büntetetésnél súlyosabban büntetendők; melyek ellen öt napi letartóztatás vagy 50 lírányi pénzbüntetés elegendő védelmet nem nynjt. Két módja képzelhető a kérdés elintézésének. Az egyik: a kihágások büntetésének felemelése. Ezt követte a senatus által elfogadott Vigliani-féle tervezet, s a kihágások büntetését hat hónapig terjedő letartóztatásban és 5 — 200 lira pénzbüntetésben állapította meg. Ehhez képest az 1. czikkben a kihágások definitiója így szólt: »kihágást képez azon cselekmény, melyet a törvén}' rendőri büntetéssel sujt«. A szabadelvű Mancini ezen megoldást nem fogadta el. Javaslatában a rendőri büntetés eddigi mértékét meghagyta, s a társadalmi biztonság jogosult igényeinek is eleget teendő, a kihágások fogalommeghatározását a fennebbi értelemben módosította. Azt kérdezhetné valaki: hogy függ ez össze a szabadelvüséggel ? A feleletet megadja Mancini indokolása : »A senatus tervezetének rendszere nagy veszélyt rejt magában, melyre eddig elegendően tán senki sem gondolt. Ezen veszély abban áll, hogy a végrehajtó hatalom, a mely bizonyos esetekben szabályrendeleteket alkothat s rendőri büntetéssel büntethető kihágásokat teremthet, ez uton s a törvényhozó hatalomtól függetlenül, az eddiginél szigorúbb szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel sújthatja az általa kihágásoknak nyilvánított cselekményeket. Nem marad tehát más mód, mint a melyet a javaslat választott. így a kormány hatalmát nem növeljük, a dolgok jogi természetét meg nem változtatjuk s a törvényhozónak mégis módot nyújtunk arra, hogy a súlyosabb kihágásokat kellően büntethesse«. íme, mily féltékenyen őrzi polgári szabadságát a nép, mely arra érdemes. A 2. czikk a büntető törvény visszaható erejét szabályozza és ha a valódi szabadelvüséget tisztán a bűntettes iránti elnézésben keressük,