Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - Észrevételek az általános magánjogi törvénykönyv tervezetének a dologi jogot tárgyazó részére. Második közlemény

KÖNYV TERVEZETÉNEK A DOLOGI JOGOT TÁRGYAZÓ RÉSZÉRE 9 való érvénynyel, az utóbbiban egyáltalján el nem fogadja és új traditiót követel (1. 20. pr. D. de pignor. act. 13.7. — 1. 72, D. de r. v. 6. 1.) , A jogczímröl mondottak a 66. § által is igazoltatnak. E § első része azon momentumról szól, melyben a tulajdonátruházás történik, második része arról, melyben már megtörtént, s mindenütt „jogczím" kifejezés használtatik. Holott az első részben a jogczím alatt az átadás indokait kell érteni, a másodikban pedig a jogügyletet. E mellett e §-ban az átruházás hibásan használtatik, mert az obligatiót involvál, mig itt obligatióról szó sincs, mi a 68. §-ból is kiderül, hol az átruházás helyesen használtatik, s az átad á st ó 1 nagyon is megkülönböztetik. 67. §. S z e m é 1 y i s é g == personalitas, Personalitat; személy persona, Person, azt gondolom az utóbbit, illetve a személy ugyanazonosságát akarja érteni. A 68. §-ban az átvevőnek az előbbi átruházásróli tudomása értetik, s igy nem arról, de „erről" használandó; valamint az is határozottabban kifejezendő, hogy nem az új, de a volt tulajdonos tartozik felelősséggel. A 69. §-ban emiitett tulajdonközösség állapot, de nem jog, mig a közös tulajdon jogot ad. Az osztr. ptk. az elbirtoklást az elévüléssel együtt tárgyalja, s pedig a jogok és kötelezettségek megszűnéséről szóló fejezet után, tehát mint önálló törvényes módját a tulajdonszerzés- vagy elvesztésnek. Elmondja, mik tárgyai az elbirtoklásnak vagy elévülésnek, meghatározza az időt s ezt felosztja rendes és rendkívülire, szóval kimerítő casuisticát állit fel, a nélkül mégis, hogy minden kérdést kimerített s a controversiáknak tág tért ne engedett volna. A római jogban ugyan az elbirtoklásnak nagy szerepe volt; a későbbi törvényhozások megszorították, s különösen a magyar jogban nagyon kivételesen lehetett ez alapon tulajdont szerezni, s a hol bíráink a zálognak csak árnyékát is fedezték fel, az elbirtoklást ki nem mondották. A tervezet, igen helyesen, eltér az osztrák törvénytől, s ott emliti fel mindegyiket, hol általa jogok szereztethetnek és veszíttethetnek, s igy nem esik azon törvényhozási hibába, mely felállítja ugyan az elvet, de annyi kivételt kell megengednie, hogy inkább ezeket lehetne szabályul tekinteni. Az elbirtoklási időre nézve is a magyar 32 esztendőt vette fel, megszünteti a 100 és 40 évet, de felveszi a német jog által adoptált 3 esztendőt, bár csak kivételkép (?), a mennyiben a 3 éves elbirtoklás esetében a 71. § szerint a három évi jóhiszemű birtokon kivül még a birtok hibátlan megszerzését is kell bizonyítania. A jogszerű birtokszerzésröl már fönnebb megemlékeztem. De a felállított elvekkel sehogy se tudok meg-