Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A totalisateur - Csemegi kitüntetése

SZEMLE lalkozója, mint a fogadóval szemben álló szerződő fél, a fogadó betéte ellenében saját risikójára betétet nem ad, s mert az egyes fogadás megkötésekor nem is biztos még az Összeg, melyet a betevő az egyes győzelem esetére kap. Épen ezen bizonytalanság adja az e nemű fogadásoknak a szerencsejáték jellegét. Ehhez járul még, hogy a fogadóknak csak legkisebb része van azon helyzetben, hogy az eldöntésre befolyással biró, beható tanulmányt igénylő körülményekkel ugy megismerkedjék, hogy a fogadást azokra alapithassa. A fogadók nagy többségére az eldöntés lényegileg véletlen, a fogadásra ösztönző indok nyereségvágy, a mit főleg a kis betéteknek a nagyokhoz mért aránylag nagy számából lehet következtetni, így például az 1880. október 24-én tartott futtatásnál volt 1097 három márkos és 31 száz márkos betét stb. E szerint a betétek túlnyomó száma a megengedett 2 legkisebb fogadási összegekből való, tehát oly személyektől származik, kikről feltehető, hogy nem gondos számításból, hanem a találomra tettek, akár egy sorsjegyszámra. Egyáltalában az egész eljárás feltűnően hasonlít a lottójátékhoz. Ezen ítélet ellen felperes revisióval élt. A Verwaltungsgericht a panaszt visszautasította, határozatát következőkkel indokolva : A kereset azt kívánja bizonyítani, hogy a totalisateurnél való betevés nem egyéb, mint fogadás, a totalisateur üzése combinált fogadások közvetitése. A felebbviteli biró ellenben a totalisateur működésében szerencsejátékot lát. Hogy mik a fogadási és a játékszerzödés lényeges ismérvei, s hogy miben különbözik a fogadás a játéktól, ezen kérdések a mai jog legvitásabbjai közé tartoznak. Legkevésbbé vitásnak látszik a fogadási szerződés azon definitiója, hogy az oly megállapodás, melynek értelmében a felek nézeteik és állításaik ellentétes volta esetén valósulásuk érdekében arra kötelezik magukat, hogy az, kinek állítása hamisnak bizonyul, valamit elveszít (Ezt tartják Krügelstein, Gerber, Thöl). Az első iró azt mondja: A fogadás lényegét a szerződésnek merően nézetkülönbség alapján történt megkötése képezi. A fogadás és a játék közötti characteristicus megkülönböztető jel abban keresendő, hogy megelőző véleménykülönbségnek természetes eredményét képezi. Ily fogadás nem csak két, hanem több személy közt is létesülhet. A lófuttatások régtől fogva szolgáltathattak erre alkalmat, a mennyiben a futtatás eredménye fölötti véleményharcz heves szokott lenni azok közt, kik a futtatásban érdekelve vannak és az eredményre nézve befolyással biró irányadó yiszonyokat ismerik. Ha azonban ezen lehetőségből arra akarnánk következtetni, hogy a totalisateur működése tényleg is fogadások valósitására szolgál, ugy tekinteten kívül kellene hagyni mindama tényleges viszonyokat, melyek a totalisateur berendezését különösen jellemzik. A berendezés sajátszerűsége abban áll, hogy a lófuttatások látványosságától vonzott nagy közönség részvételére van alapítva s ezen részvétel előidézésére czéloz ; igy a totalisateurön kötött ügyletek létesítése és lebonyolítása oly tervezet szerint történik, mely a közönséges pénzlottójátéktól csak abban különbözik, hogy ennél a golyó gurulása vagy bárczáknak az urnából való kihúzása, amannál pedig a lovak futása dönt nyereség és veszteség