Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A totalisateur - Csemegi kitüntetése

SZEMLE 81 fölött. Ha e közhirré tett terv szerint a közönség a totalisateurre tesz, az igy kötött szerződésből hiányzik a fogadás lényeges kritériuma, a mennyiben nem egyes személyek közti előzetes véleményharcz eredménye. Ez áll különösen felperes totalisateurjéröl is, melyen egyetlen futtatás alkalmával 2764 betét tétetett. Az egyes betevő, ki a totalisateumél bárczát vált, nem is tudhatja, hogy ö utána ki tesz más lóra, sőt rendesen arról sincs tudomása, kik s hányan pointiroztak ö előtte, mint ezt már a résztvevők száma is mutatja. Hiányzanak ily módon az egyes érdeklettek közt a személyi vonatkozások, melyek fogadásra vezethetnek. Az egyes betevők tényleg nem is vitatkoznak egymással a futtatás leendő eredménye fölött, de nem is tehetik, mert — mint az e. f. biró mondja — nincsenek a döntő tényezők iránt informálva ; s azok, kik a sport terén talán különös ismeretekkel birnak s ennek alapján bizonyos tekintélynek Örvendenek, ha a totalisateurön u. n. fogadásokban részt vesznek, nem annyira abban vannak érdekelve, hogy nézetüket védjék, mint abban, hogy nézeeltitkolják. Némelyek egy, több, sőt valamennyi lóra is tesznek, mint a lottó számaira. E mellett az ellentétes nézetek megvalósításának érdekéről nem lehet szó, mert nézetharczok az egymást nem ismerő betevők közt nem is támadhatnak. A szerződéskötés felismerhető indoka tehát merően a nyerészkedés. Ha ezek szerint a totalisateumél kötött szerződések rendesen nem fogadások, még sem következik szükségképen, hogy játékszerzödések; mert játékszerzödés az, melynél a nyereség és veszteség a felek által e szándékkal tervszerüleg megkezdett tevékenység eredményétől vagy oly tény be vagy be nem következtétől tétetik függővé, melyet a felek nyereség vagy veszteség eldöntésére felhasználnak. Igaz, hogy e fogalommeghatározás tágnak is mondatott, mert a játék fogalmához tartozik, hogy a játékosok a nyereség és veszteség fölött döntő esemény előidézésére t e v é k e n y s é g e t fejtsenek ki, és felperes képviselője a játék ezen szűkebb meghatározásából vezeti le azt, hogy a totalisateurön játékról nem lehet szó, mert itt a játék fogalmához tartozó tevékenység hiányzik. Ezen utóbbi felfogás, mely practice főleg annyiban jelentékeny, a mennyiben az u. n. börzejátékok, a tiszta differentia ügyletek perelhetösége s büntetlensége iránti minden kételyt kizár, a jogtudományban számos nevezetes képviselőt talált (Thöl, Gerber, Wachter, Stobbe). Egyes követői a totalisatori ügyleteket „nem valódi fogadásoknak" vagy „nem valódi játékoknak" vagy „fogadásjátékoknak" nevezik s a szerencse-ügyletek külön fajának tekintik. A játék ezen fogalma azonban más oldalon ellenzéssel találkozott s a törvényszéki praxis is ellentétes nézeteket mutat. Mellette felhozták különösen azt, hogy a játszás a tevékenység, a mozgás értelmét foglalja magában. De nem lehet elfogadni azon további feltevést, hogy a játékosok tevékenységének szükségképen túl kell mennie a játékszerzödésbe való belépésen, a nyereség vagy veszteségben való részvét megállapításán (pointirozás). A játék eredményére befolyással biró esemény előidézésére irányul a játékos tevékenysége a műjátéknál mely a szellemi MAGTAR IGAZSÁGÜGY. 1883. XIX. 1. 6