Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

76 DR. HEIL FAUSZTIN vesse a büntettet a büntetés, s a késő büntetés hatályosságát is gyengítik a rendszeres enyhitések, rae?yek mindannyiszor sértik a bűnösség és a büntetés közti arányt. Távol áll egyébiránt szerző attól, hogy a felebbezés eltörlésének nehézségeit félreismerje, s azt mondja: »A felebbezés eltörléséhez mindenekelőtt s feltétlenül szükséges, hogy az első bíróban a társadalomnak s a vádlottnak a birói tévedés veszélye ellen teljes biztositéka legyen«. »Egy dolog kétségtelennek látszik előttünk, s ez az, hogy a felebbezés nagy törvényhozási anomália, s mint ilyennek sorsa az, hogy a bűnvádi eljárásokból eltűnjék. Eltörlése azonban csak a bírósági rendszer s a bűnvádi eljárás általános reformjának logikai s természetes corollariuma lehet«. A r e v i s i ó t szerző azon egy szempontból veszi vizsgálat alá : »Mily terjedelemben alkalmazható« ? »A megsemmisítés intézménye a jogi tévedést, a revisio a ténybeli tévedést van hivatva jóvátenni. Midőn valamennyi megengedett jogorvoslat kimerittetett, akkor res judicata támad, melynek sérthetlensége köz- és magánérdekben oly fontos, hogy az »pro veritate habetur«. Ámde ezen igazság csak alaki, conventionalis és soha sem absolut, mely az anyagi valósággal ellentétben nem állhatna. A törvényhozások — s jelesül a franczia törvényhozás — története bizonyítja, hogy ha volt is idő. a midőn az emberi büszkeség az ítélt dolgot "anyagi igazság rangjára emelhetni vélte, a tények ereje nem késett ezen önámitás tévedésének kimutatásával*. Vizsgálja azután a revisio kiterjedésének kérdése körül felmerült két ellentétes nézetet. Az egyik szerint »a revisiónak mindazon esetekben lenne helye, a melyekben valamely marasztaló Ítélet ellen az error facti súlyos gyanúja merülne fel, — mert a ténybeli tévedés véghetlenül változatos formákban nyilvánulhatván, melyeket a törvényhozó előre nem láthat, a revisiót csak bizonyos taxatíve meghatározott esetekre [szorítani akarni annyi volna, mint az igazságszolgáltatásnak saját tévedései jóvátételét lehetieniteni«. A másik nézet a revisiót csak bizonyos taxatíve meghatározott esetekben engedi meg, s jelesül csak a következő 3 esetben: 1. ha egymással ellentétes Ítéletekkel két egyén ugyanazon bűntettért lett elitélve; 2. emberölés miatti elitélés esetében, ha a megöltnek hitt személy életben levőnek bizonyul; 3. ha terhelő vallomást tett tanú később ezen vallomásért, mint hamis tanúvallomásért elitéltetik. E felfogás szerint csak ezen esetekben evidens a tévedés, s ezen eseteken kivül a tévedésnek csak praesumptiója, de nem bizonyossága létezhetik. »A probléma stationarius fog maradni — ugy mond szerző — mindaddig, mig a jogászok és törvényhozók annak megoldását vagy abstract formulában fogják keresni, mely a tévedés praesumptiójának vagy bizonyos-