Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/19 / 1. szám - A bűnvádi eljárás és reformja

74 DR. HEIL FAUSZTIN a bíróból némi hivatalos vádlót csinál, s csökkenti a közvádló függetlenségét és felelősségét.« Mind ez nincs meg az austriai rendszerben. Ott szorosan megvonatnak a határok, melyek a biró működését a vád és védelem működésétől elválasztják. A vád a vádlónak, a védelem a terheltnek van fennhagyva. A biró csak akkor fejti ki tevékenységét, ha erre szükség támad, ha t. i. conflictus van a vádló és a terhelt közt. Nem kényszerit a terheltre obligatorius, gyakran káros védelmet, de segélyét nyújtja akkor, a midőn mint törvényes orvoslatot veszi igénybe az, a kinek előnyére rendeltetett. Ha a terhelt nem kér delibatorius határozatot, ez jele annak, hogy a vád nem konok, nem törvénytelen, vagy legalább, hogy panaszlott nem ellenzi a végtárgyalást. A magistratus obligatorius védelme helyébe az állampolgár intialivája lép, ki maga védi saját érdekét. Más szóval, a despotismus szerint kormányzott népeknek való rendszer helyébe oly rendszer lép, mely inkább megfelel a mívelt s szabad nép szokásainak ; mert a harcz és a discussio az erőnek és szabadságnak symptomája, a gyámkodás a gyengeségnek és szolgaságnak ismertető jele. Érdekesen fejtegeti szerző azon kirívó ellenmondást, a mely abban van, hogy míg elővizsgálat esetében, midőn tehát nagyobbak az alaptalan vád elleni garantiák — a vád alá helyezés felett feltétlenül birói határozat szükséges, mig ellenkezőleg, midőn elővizsgálat helyt nem fogott, — közvetlen idézésnek van helye. Ugy látszik, ép megfordítva kellene lenni, ha a gyorsaságot az alapossággal akarjuk egyesíteni. Az elővizsgálat obligatorius delibatioval túlzás; de túlzás a közvetlen idézés is a terhelt által provocálható delibatorius eljárás nélkül. »A facultativ delibatio elfogadásával továbbá a tanács-kamara s a vádkamara megszűnnek az lenni, a minek ma tekintik : fölösleges kerekeknek az eljárás gépezetében.« Egy 1880. évi olasz törvényjavaslat a büntettek bizonyos nemeire ezen rendszert hozván javaslatba, az erre vonatkozó ministeri indokolás egyebek közt a következő figyelemre méltó szavakat mondja : »Ez az első lépés, hogy a biró rendszeres beavatkozása helyett a felek közti bírósági conflictus rendszere érvényesíttessék, a mely a legtermészetesebb s logjobban megfelel a szabadelvű intézmények szellemének.« 8. A bizonyítás. A végtárgyalás stádiumában a bizonyítási eljárással foglalkozik szerző, s a »cross-examination« név alatt ismert rendszert fogadja el, nemcsak a tanuk és szakértők, hanem vádlott kihallgatásánál is. Utóbbinál a német és austriai eljárások által elfogadott rendszer csak azon előnynyel bir, hogy a jelenleg általában érvényes rendszerekhez közelebb áll. Reflectálván egyebekben vádlott kihallgatásának, némelyek által javasolt eltörlésének kérdésére, azért, mert vádlott kihallgatása állítólag össze-