Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog

102 DR. TIMON ÁKOS akkor állhat meg, ha tartalma olyan, hogy az iránt a fejedelem az alkotmány értelmében szabadon rendelkezhetik. Bizonyára e külömbségtétel lebegett homályosan Hinka szemei előtt, midőn „királyi tényről", „absolut királyi jogról" stb. beszél. Mi azonban — eltekintve minden eddig felhozott alkotmányos nehézségektől — határozottan tagadásba vesszük, hogy az osztrák concordatum, tartalmánál és rendelkezésénél fogva hazánkban mint királyi rendelet valamikor jogérvénynyel bírhatott, s ez alapon a magyar közjog szempontjából realisálható lett volna. Az ilyen felfogás szerintünk csak a kegyúri jog alkotmányszerü lényegének nem ismerésén vagy félremagyarázásán alapulhat. Hazánkban az állam és egyház közti viszony szabályozása nem a modern theoriáknak megfelelöleg gyártott alkotmányon, valamely concordatumon vagy más effélén nyugszik, hanem egyes positiv közjogi intézkedéseken, melyeknek gyökerei a múltba meszsze visszanyúlnak. A királyi kegyúri jog, azon positiv magyar közjogi fogalom, mely e szabályozást külső kifejezésre juttatja, összeségét képezi mindazon jogosítványoknak, melyek a történelmi fejlődés alapján a magyar államot képviselő szent koronát a kath. egyház irányában megilletik. A kegyúri jog a szent korona egyik legszebb, legértékesebb gyöngyét képezi, és az abban foglalt jogosítványok a magyar alkotmány szerves kiegészitö részei, gyökerüket ebben és nem másban birják. A királyi kegyúri jog lényeges alkatrésze az ország szabadságának, azért régibb forrásaink azt egyenesen „libertás regni"-nek nevezik; így a többek között már az 1498: LXVII. t.-cz.16), majd Verböczy HK. I. R. II. czímében ezen nevezetes tételt találjuk: quarto, quia ista libertás regni, quantum ad beneficiorum collationes, olim tempore dom. Sigismundi imperatoris et regis nostri, una cum complurimis 1 ibertatibus huius regni in generáli ac celebri concilio Constantiensi corroborata, iurisque iurandi religione firmata fűit. Már pedig az ország szabadságát csorbítani, az ország jogait elidegeníteni nem csak a törvényes, de meg nem koronázott, hanem a megkoronázott királynak sem szabad ; tiltja azt a koronázási eskü,17) mely ekként hangzik: „Magyarország és társországainak jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét — sértetlenül fentartandjuk." 16) Quia autem libertate antiqua huius regni requirente, collationes quorumcumque beneficiorum etc. Továbbá az 1440: 4. t • cz. — vetusta regni consvetudine exigenfe, declaramus: ut nullus etc. 17) Ezt már Kollár Adám igy tanitja (Hist. iuris patronatus 261— 262. 1.): . . . cum videlicet teneantur, et in sua coronatione iuraverint, iura regni sui et honorem coronae illibata servare.