Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog

AZ OSZTRÁK CONCORDÁTUM ÉS A MAGYAR KÖZJOG 103 Habár kétségtelen tehát, hogy a kegyúri jogban foglalt egyes jogosítványokat a magyar király, mint a magyar állam souverain feje, a törvény korlátai között szabadon gyakorolja és ennyiben, de csakis ennyiben lehet a kegyúri jogról, mint absolut jogról beszélni; mindazáltal maga e jog, valamint az abban foglalt jogosítványok az ország régi szabadságának, alkotmányának alkatrészét képezvén, a magyar király azt semmikép nem csorbíthatja, az abban foglalt egyes jogosítványokról az országgyűlés hozzájárulása nélkül senkinek ja vára és semmiféle formában le nem mondhat. Világosan kifejezésre juttatja a magyar alkotmány ezen álláspontját már Mátyás király a szent székkel folytatott küzdelmében, midőn ezeket irja Arragoniai János bibornoknak 18): „Credimus id non facérét, sí sciret, quanti momenti ea res apud nos Hungaros reputatur. Quod quidem in his diebus patuit, cum certos regnicolas harum partium feceramus convenire, a quibus tanti clamores sunt contra nos habiti, quod nos iura nostra negligamus, ut profecto veriti simus, ne populus omnis inseditionem verteretur. — Et ut aperte cognoscat, certo scire pontifex debet, duplicatam illám crucem quod regni nostri est insigne, g e ntem Hungaricam libentius triplicare, quam in id consentire, ut beneficia et praelaturae, ad ius coronae spectantes, apud sédem apostolicam conferantur." Azt hisszük, Mátyás ezen erőteljes nyilatkozata sokkal világosabb, hogy sem azt bővebben commentálnunk kellene ; látjuk abból minden kételyt kizárólag, hogy ö a kegyúri jogban foglalt jogosítványokat olyanoknak tekintette, melyekről a magyar király önkényüleg, az ország meghallgatása nélkül, még ha akarna sem mondhatna le. De közelebbi példát is idézhetünk. Ott van a nagy Pázmány Péter hatalmas verve-el irt s a magyar alkotmány szellemétől áthatott kétrendbeli véleménye a magyar király kegyúri jogának védelmére a pápával szemben. Igen ajánljuk azokat Hinkának elolvasás végett, hogy különbséget tudjon tenni a magyar főpapság e kimagasló történeti alakjának és az osztrák concordatum létrehozásánál közreműködő epigonoknak alkotmányos érzülete s közjogi ismerete között; akkor talán nem fogja ismét ritkított betűkkel nyomatni müvében Feszler József következő nyilatkozatát: „So ist es ja überdiess eine öffentlich bekannte Thatsache, dass Seine Majestat noch vor dem Abschluss des Concordates (1853) die Metropoliten von Ungarn, denen die historischen Rechte der !) Kollár : Hist. iuris patronatus 247 1.