Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog

AZ OSZTRÁK CONCORDATUM ÉS A MAGYAR KÖZJOG 101 létrejött egyezségnek tekinteni; holott az ö pártfelei, a szerződési elmélet hivei is elismerik, hogy a fejedelem az ö püspökeivel a nemzetközi szerződések jellegével biró s igy mindkét részről kötelező egyezséget csak az u. n. tisztán egyházi és a vegyes természetű ügyek felett köthetnek, mert a püspökök iurisdictio ordinariájuk alapján csak ezen ügyekre nézve tekinthetők az egyház önálló képviselőinek; ellenben nem köthetnek ilyet oly ügyek, illetve oly jogok felett, melyek kétségkívül az államhatalom hatáskörébe esnek, mert ezekre nézve a püspökök az állami hatalomnak épen ugy feltétlenül alárendelvék, mint a többi állami alattvalók.14) — Már pedig az osztrák concordatum 21-ik czikkének tartalma, a végrendelkezési szabadság biztosítása, tisztán állami ügy, olyan, melynek rendezésére az államhatalom az egyház részéről is föltétlenül jogosultnak ismerendő el. A clerus, személyes cselekvési képessége és minden vagyonjogi kérdések tekintetében kizárólag az állami törvények alatt áll, az azokkal ellenkező egyházi törvények csak lelkiismeretben lehetnek kötelezők.15) Ha áll ez a közönséges egyházjog szerint, annál inkább áll a magyar particularis egyházjog szempontjából, mert nincs Európában állam, melyben a fejedelem a kath. egyházzal szemben oly széles terjedelmű jogkörrel rendelkeznék, mint a magyar apostoli király. Nagyot téved Hinka, midőn az osztrák coricordatumot a „törvényes" magyar király és főpapjai között létesült egyezségnek declarálja, de még nagyobbat, midőn annak a magyar közjog szempontjából mint „királyi ténynek" akar jogérvényt tulajdonítani. Nem tudjuk ugyan biztosan, mit akar szerző „királyi tény" alatt érteni, mert ez kissé határozatlan közjogi fogalom, de érveléseiből szükségkép következik, hogy az osztrák concordatum kötelező erejét befelé a magyar állam területén a kegyúri jogabsolut voltára fekteti, s annak, mint ez absolut jogon gyökeredző rendelkezésnek, tehát mint királyi rendeletnek, jogerőt tulajdonit. Láttuk ugyanis fentebb Schulte idézett véleményében, hogy a szerződési elmélet hivei szerint mindig az illető állam positiv közjoga irányadó arra nézve vájjon a fejedelemmel kötött concordatum tartalmához képest miként nyerhet jogerőt az állam területén. Absolut monarchiákban mindenkor törvény lesz az a fejedelmi hatalom alapján; alkotmányos államokban pedig, hol a törvényhozó hatalmat a király és a parlament együttesen gyakorolják, vagy mint törvény jelentkezik az, e két tényező összműködése alapján, vagy mint királyi rendelet a fejedelmi hatalom alapján; de ez utóbbi alapon csak 14) Schulte: Kath. Kirchenrecht I. 50ő. 1. 16) Schulte: Kath. Kirchenrecht I. 427 1.