Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog

100 DR. TIMON ÁKOS annak idézését el nem viselheti? Továbbá felhoz a kegyúri jog gyakorlatára vonatkozólag néhány közismeretü tényt minden értelem és összefüggés nélkül; hivatkozik Szepessy Mihály volt kincstári jogügyi igazgató, Hamar Pál volt közalapítványi ügyigazgató és Boncz Ferencz jelenlegi közalapítványi ügyigazgató idevágó véleményeire. Végeredménykép aztán oda concludál, hogy miután az 1715: XVI. t.-cz. igy szól: „vagy a Kollonich-féle egyezmény Ö felsége által kegyelmesen megerösitve az emiitett papság kérelmére fennálljon vagy szabad végrendelkezhetés végett királyi megegyezésért kell folyamodni", — a király az ö korlátlan jogával élve, a concordatum 21-ik czikkében hazánk főpapságának együttes kérelmére az általános szabad végrendelkezési jogot megadhatta; világos tehát, hogy a concordatum és az azzal nyújtott végrendelkezési szabadság az 1715: XVI. t.-cz. alapján nem kifogásolható. E téves nyilatkozatok eléggé mutatják, hogy szerző sem a concordatum jogi természetével, sem a királyi kegyúri jog lényegével nincs tisztában. Hiába hangoztatja ö épen itten, hogy „qui bene distinguit, bene docet", mert biz ö sem nem jól distinguál sem nem jól doceál. Először is jogászi képtelenség, jogi non sens, hogy valamely szerződés, mely az ö felfogása szerint két souverain között köttetett, másrészt — jogi természetét tekintve — egyezséget képezzen az egyik souverain- és a másik souverainnek, illetve mindkét souverainnek alárendeltjei között-, mert azt, ugy hisszük, Hinka sem fogja tagadásba venni, hogy a magyar főpapok az egyházjog szempontjából alárendeltjei a római pápának, a világi jog szempontjából pedig a magyar királynak. Es ha el is fogadjuk azon irók nézetét, kik lehetségesnek tartják, hogy az államfő az ö püspökeivel a püspöki iurisdictio ordinaria alapján mindkét részről jogilag kötelező egyezséget köthet; e felfogás az osztrák concordatumnál alkalmazást nem nyerhet, mert az, mint nemzetközi szerződés, kifelé az egyházjog szempontjából a pápai souverainitáson és nem a püspöki iurisdictión nyugszik, befelé pedig az osztrák concordatum az egyház részéről: a pápa törvényhozó hatalmán nyugvó általános érvényű lex speciális; a világi jog részéről: az államhatalom által előirt törvény vagy rendelet.13) Különben, hogy mennyire nincs tisztában Hinka a concordatumok jogi természetével és igy mennyire nem képes jól distinguálni, eléggé bizonyítja azon körülmény, hogy az osztrák concordatumot épen a végrendelkezési szabadságot biztosító 21-ik czikkre vonatkozólag akarja a törvényes király és hazánk főpapsága között 13) Vesd össze : Schulte : Kath. Kirchenrecht I. 465 1. és kv. — BalveKirche u. Staat. 160 1. és kv. 169. 1. és kv.