Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)
1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog
AZ OSZTRÁK CONCORDATUM ÉS A MAGYAR KÖZJOG 99 illegitim uralkodóval is érvényesen szerződhetik,12) a belső közjog szempontjából pedig a legitimitás, az uralkodó törvényessége az alkotmányszerüen megállapított Öröklési rend értelmében, még korántsem elégséges alkotmányos államokban az uralkodó tényeinek jogérvényessé tételére. Ehhez mulhatlanul megkívántatik az uralkodásnak, az államhatalomnak alkotmányszerü gyakorlata, mulhatlanul megkívántatik, hogy a legitimitás alapján álló — de nem koronázott — király az öt megillető jogokat az alkotmány által elöszabott formákban, tehát alkotmányos módon gyakorolja, mert a íenségjogok csak az alkotmány alapján illetik öt s az alkotmány a koronázási idő tartama alatt sem tekinthető felfüggesztettnek. Hogy melyek nálunk az uralkodás alkotmányszerü formái, azt már régibb törvényeink előírják (1608 k. e.: X ; 1741 : XI ; 1791: XII), de minden kétséget kizáró módon megállapítja azt az 1848; III. t.-cz., mely a magyar felelős ministerium hatásköréről szól. Azt pedig ugy hiszem, már felesleges igazolnunk, hogy az absolut korszak alatt eszközölt királyi tényéknél ez alkotmányos formák megtartva nem lettek s ennek folytán azok — ha az országgyűlés hozzájárulásától eltekintünk is — a magyar közjog szempontjából érvényeseknek nem tekinthetők. Szerző az osztrák concordatumról, mint nemzetközi szerződésről, fentebb közlött téves nézeteit elmondván, annak jogi természetére nézve még ekként nyilatkozik : „De eltekintve e jellegtől, van a concordatumnak még egy másik jogi minősége és ez ma gyar szempontból még fontosabb. Ez pedig az, mely által a törvényes király és hazánk főpapsága közt több jogviszony szabályozva lön. Alig hiszem, hogy találkoznék valaki, ki a concordatumban — annak nemzetközi szerződési jellege mellett egyúttal — a fejedelem és saját főpapsága közti egyezségre ne ismerne. (??!) Legalább eddig ez, tudtommal, még senki által sem lett kétségbevonva.* Majd áttérve az osztrák concordatum kérdéses 21-ik czikkére, igazolni törekszik annak összeférhetöségét az 1715: XVI. törvényczikkel. Elmondja itt, hogy „a concordatum nem törvény ; az pusztán királyi tény", mely a király egyházi felségjogán, a királyi kegyúri jogon alapszik, hogy e jog absolut és kizárólagos jog, melynek gyakorlásához az országgyűlés részvétele nem kívántatik. Ez utóbbi tétel igazolására felületesen és hiányosan felsorolja a kegyúri jogra s annak gyakorlatára vonatkozó régibb törvényeket : az 1848: III. törvényczikket mellőzi, nem tudjuk, szintén felületességböl-e, vagy azért, mert az ö osztrákos szelleme 12) Lásd Schulte fentebb idézett véleményét; továbbá Holtzendorff: Encyclopadie der Rechtswissenschaft 993 1.: „Für das Völkerrecht gibt es kein dynastisches Legitimitatsprincip."
