Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog

98 DR. TIMON ÁKOS kétségtelen, hogy a concordatum megkötése idején sem megkoronázott királyunk sem országgyűlésünk nem volt, azt mégis törvényes — de meg nem koronázott — király kötötte. Hivatkozik ezen általa felfedezett nagy igazság bizonyítása végett az 1723: I. és II. törvényczikkre, V. Ferdinánd magyar király és Ferencz Károly föherczeg ennek értelmében való trónlemondására, az 1791: III. t.-cz.-re, mely kimondja, hogy a koronázásnak az elhunyt király halálától 6 hónapra meg kell történnie, „épségben maradván mindazáltal időközben minden Örökös királyi jogok, melyek az országnak köz- és alkotmány szerinti kormányzására tartoznak, épségben maradván, szintén az ugyanazon király iránt illető jobbágyi hűségnek kötelezettségei", végül az 1867: I. törvényczikkre, mely szerinte a 6 hónapi időszakot hallgatag meghosszabbítottnak tekinti és az addigi uralkodás törvényességét elismeri, mert benne ezen kifejezés fordul elő: „az ország hü főrendéi és képviselői szeműk előtt tartván a fentemiitett törvényczikkek (1723: I. II.) tartalmát, hódolati köteles hűségüknél fogva legkegyelmesebb Urokat . . . megkoronázták." Nagyon sajnáljuk, hogy szerző csak idáig jutott; még csak igen kevéssel kellett volna tágítani ismeretét, hogy ezen szép okoskodást, ezen ú) theoriát, melyet a törvényes — de nem koronázott — királyról felállít, a magyar közjog alapján rombadűlni lássa. Az 1867: III. t.-cz. megmondotta volna neki, hogy a 6 hónapra szabott koronázási idő meghosszabbításának s az absolut uralkodás törvényesitésének már csak azért sem lehet helye, mert V. Ferdinánd király és Ferencz Károly föherczeg lemondása a magyar alkotmány szempontjából nem volt érvényesnek tekinthető. E nevezetes törvényczikk 2-ik §-a igy hangzik: »Minthogy azonban az erre vonatkozó lemondási okiratok (t. i. az V. Ferdinánd király és Ferencz Károly föherczeg lemondására vonatkozók), melyek az 1861 ik évi országgyűlés elé terjesztettek, általánosságban és csak az ausztriai császárságról s az ehhez tartozó országokról szólnak; Magyarország pedig mint saját alkotmányánál fogva önálló ország, azokban külön megemlitve nincsen ; — minthogy továbbá azon okiratok az országgyűléssel t á r g y a 1 ás, elfogadás és törvénybe igtatás végett annak idejében nem is közöltettek: az országgyűlés ünnepélyes óvást tesz ezennel minden ebből Magyarország Önállására és függetlenségére vonatkozó káros következtetések ellen." E határozott kijelentéssel és tiltakozással szemben szerzőnek a legitimitási princípiumra alapított érvelései egyszerűen értéküket vesztik, figyelembe többé nem vehetők, mert az osztrák concordatumnak érvényét hazánkban, még a legitimitási princípium védpaizsa alá sem lehet helyezni. Különben a legitimitási princípium nem nemzetközjogi, hanem belső közjogi kérdés. A nemzetközi jog szerint a római pápa az-