Magyar igazságügy, 1883 (10. évfolyam, 19. kötet 1-6. szám - 20. kötet 1-6. szám)

1883/20 / 2. szám - Az osztrák concordatum és a magyar közjog

AZ OSZTRÁK CONCORDÁTUM ÉS A MAGYAR KÖZJOG 1)7 egyezvények jogilag egyik szerződő felet sem kötelezik, habár a hit és hűség követeli, hogy azokat megtartsák, épen ugy mint az állam és jó erkölcs megkívánja, hogy magánszemélyek bizonyos., a jog utján nem érvényesíthető vagy semmisnek nyilvánított kötelezettségeket teljesítsenek. Európa tehát, mint látjuk, épen nincs egy véleményen szerzővel a concordatumok jogi természete iránt, és — ha megengedi — mi sem. De nem akarjuk a jelen alkalommal ez inkább elméleti, mint gyakorlati jelentőségű kérdést tüzetesebben fejtegetésünk keretébe vonni, hanem a dolog egyszerűsítése végett elfogadjuk szerző álláspontját, a nemzetközi szerződés elméletét. Mindazon írók, kik a concordatumot nemzetközi szerződésnek tartják, egyértelmüleg elismerik, hogy az valamely állam területén csak annyiban bírhat érvénynyel, a mennyiben az állami souverainitás képviselője által az illető állam közjogának megfelelöleg, tehát alkotmányos módon köttetett; nevezetesen ha a parlament hozzájárulása megkívántatik, csak akkor, ha e hozzájárulás megtörtént. Schulte10) a szerződési elmélet egyik kiváló hive és buzgó védője, ide vonatkozólag a következőket mondja: Der beiderseits ratificirte Vertrag erzeugt zunáchst die Verpflichtung für die Contrahenten, denselben in Ausführung zu bringen. Dies kann nur so geschehen, dass er von dem Landesherrn zum Staatsgesetze, vom Papste zum Kirchengesetze erhoben werde. Von Seiten des letzteren unterliegt dies gar keiner Schwierigkeit, und isi stets in der gewohnlichen Form sofőrt nach der erfolgten Ratification geschehen. — Auf Seiten des Landesherrn hangt dies von der selbststandigen oder beschránkten Berechtigung zur Abschliessung des Vertrags mit voller Staatsgiiltigkeit. ab.— . . . Der Papst braucht sich niemals in eine Prüfung der Befugniss des Landesherrn einzulassen, weil nach ausgemachten Grundsatzcn des VÖlker- und Staatsrechts der Monarch zur Reprásentation des Staats nach Aussen hin vollstandig legitimirt ist. — Kann der Landesherr die verfassungsmassige Zustimmung nicht erlangen, setzen ihn alsó die Standé gegenüber dem Mitcontrahenten in die Lage, seine Verpflichtung nicht habén zu können, so muss er zunáchst offenbar alle zulassigen Mittel, AuflÖsung der Kammern, versuchen ect. Nem lehet tehát kétség az iránt a szerződési elmélet hivei szerint sem, hogy midőn valamely concordatum jogérvénye felett vitatkozunk, mindig a közjogot kell szem előtt tartanunk, még pedig azon államét, melynek területére nézve a jogérvényességet vitatjuk.11) Érzi e kétségbevonhatlan igazság súlyát Hinka is, és azért megkísérti az osztrák concordatum érvényességét bizonyítani a magyar közjog szempontjából is. Szerinte az osztrák concordatum érvényét a magyar jog szempontjából sem lehet elvitatni, mert habár 10) Das kath. Kirchenrecht l. 460 1. kv. 11) Lásd még : Balve, Kirche und Staat 1881. — 107 1. és kv.